Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORN GYULA, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
392 eluralkodna itt a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szembeni ellenségeskedés, ha teret nyerne az a felfogás, hogy a tulajdon és a tőke kizárólag nemzeti birtoklásban lehet. (10.30) E demagógia érvényesülése már most súlyos károkat okozhat. Ezt azért kívánom megjegyezni, mert a közelmúltban megjelent szélsőséges politikai pamflet elriaszthatja a külföldi befektetőket, megdrágíthatja hitelfelvételeinket, és soksok milli ós károkat okozhat már most is, ebben az időszakban. Meggyődőzésem szerint szükség van a nemzeti programokra – de nem a bezárkózás, hanem a modernizáció, az Európához való felzárkózás, a külföld által támasztott igényekhez való alkalmazkodás és a fokozatos átmenet érdekében. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy amikor megjelenik nálunk a maffiózó, spekulatív tőke – amely maximálisan ki akarja sajtolni itt, anélkül, hogy bármiféle komoly foglalkoztatási és egyéb lehetőséget nyújtana – ezzel szemben nem kel l meghatározott rendszabályokkal, gazdasági szabályozókkal élni. Itt többen – Tölgyessy Péter és a Kisgazdapárt szónoka is – említették a Kormányt jellemző négy alapelv kérdését. Ez azért is fontos, hiszen a miniszterelnök úr 1990 májusában programbeszédét e négy alapelv köré építette. Ugye, azt mondja a Kormány, hogy ő a szabadság, a nép, a gazdasági fordulat és az európai kormány – ebben a sorrendben. Azt hiszem, ha megnézzük a valóságot, valóban nincs ebben az országban olyan komoly és számottevő politik ai erő, amely akarná vagy képes lenne korlátozni az embereket a szabadságjogok gyakorlásában. Nos, ami a szabadság és a nép képviseletét a hatalom oldaláról jelenti: az a tapasztalatunk, ismeretünk, hogy a társadalom ezt másképpen éli meg, mint amit a Korm ány hirdet magáról és az ország helyzetéről. Az emberek egyre inkább egy súlyos feszültségben élnek, egyre többen vannak olyanok, akik lelki meghasonlásokon mennek keresztül, hiszen elég kemény támadások érik a lelkiismereti szabadságot, nemzeti intézménye inket – így a médiákat, a köztársasági elnököt – és sok minden mást. És, ha már a médiát megemlítettem, hadd tegyem hozzá: meggyőződésem az, hogy a Kormánynak ugyanolyan érdeke, mint az egész országnak – az ellenzéket is beleértve – abbahagyni a médiatörvé ny, illetve a nemzeti médiák körüli csatározásokat, hiszen a Kormány abban érdekelt, hogy belső helyzetünk stabil legyen, és minden ilyen támadás a belső helyzetünket destabilizálja. Ráadásul olyan körülmények között, amikor remény van arra, hogy, mondjuk, október végéig megszülessék a médiatörvény. Legyenek szívesek a tisztelt Kormány tagjai ezeket figyelembe venni! Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt egyre inkább szélsőséges csoportok és személyek frusztráljá k, szinte terrorizálják a közvéleményt vagy annak egy részét – lásd a múlt heti eseményeket Óbudán és másutt. És, amit én különösen sajnálatos dolognak tartok: sajátos módon, a jobboldali szélsőségek valahol a kormánypártok, a végrehajtó hatalom körül tábo roznak. Időnként az jut az ember eszébe, hogy nem nehéz felismerni: a szélsőséges jelenségek – netán akciók – mögött hatalmi, önző hatalmi szándékok húzódnak meg. Ugyancsak az a benyomásunk – és úgy ítélem meg, hogy a társadalom egy jelentős része is egyre inkább ezt véli – , hogy a Kormányt igazából csak az aggasztja, hogy nem korlátlan a hatalmának szabadsága. Én nagyon szeretném biztosítani a hatalom szélsőségeit, hogy minden fórumon kívüli magyar demokrata mindig is korlátja lesz a hatalomnak – ha benne lesznek, ha kívül, ellenzéki szerepben lesznek. Miniszterelnök úr a bevezetőjében konstruktív javaslatokat igényel tőlünk. Erre hadd tegyek két megjegyzést:
