Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Az Emberi Jogokról és az alapvető szabadságokról szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
344 Úgy ítéljük tehát meg, hogy a feltételek adottak az egyezmény és a kiegészítő jeg yzőkönyvek megerősítésével kapcsolatban, ezért javasoljuk, hogy erősítse meg a tisztelt Országgyűlés az egyezményt. Ugyanakkor az egyezményhez csatlakozó egyetlen államnak, így nekünk sem érdekünk az, hogy annak alkalmazását a hatálybalépést megelőzően bek övetkezett tényekre is lehetővé tegye. Úgy gondoljuk, éppen a tisztelt Parlament elmúlt több mint két éve során jelentős jogalkotási terület volt mindaz a sok, törvénnyel igazolt törekvés, amely a korábbi korszakban elkövetett tömeges emberi jogi jogsértés ek orvoslását azzal a módszerrel, azzal az általános elvvel kívánta kompenzálni, amely a részleges és a reálisan megvalósítható kárpótlásokat és egyéb kompenzálásokat engedi meg. Nyilvánvaló az, hogy teljesen célszerűtlen, lehetetlen és igazságtalan is len ne, hogyha vállalnánk a korábbi jogsértésekből eredő panaszok nemzetközi fórum elé bocsátásának ódiumát akkor, amikor a tisztelt Országgyűlés erre vonatkozóan lényegében befejezett törvénykezési sorozatot tudhat maga mögött, ezért a bizottság és a bíróság illetékességének elfogadása kapcsán egy ilyen értelmű nyilatkozat tételét javasoljuk. Itt szeretném megjegyezni: általános gyakorlat az, hogy az államok a ratifikáció alkalmával olyan nyilatkozatot tesznek, amely szerint az egyezményt csak a megerősítést k övetően beállt tényekre lehet alkalmazni. Arra tekintettel, hogy az egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek a megerősítésükről szóló okiratnak az Európa Tanács főtitkáránál történő letétbe helyezésének napján lépnek hatályba Magyarországon, feltétlenül szü kséges az is, hogy az egyezmény a hatálybalépést követő legrövidebb időn belül jogszabályi erővel bírjon, aminek viszont az a feltétele, hogy a törvénnyel kihirdetésre kerüljön. Ezért javasoljuk azt is az Országgyűlésnek, hogy az egyezmény megerősítésével egyidejűleg hívja fel a Kormányt a kihirdető törvény előterjesztésére. Az előbbi esetnek megfelelően a kisebb jelentőségű szerződések kapcsán is ez történt. Ezért kérem önöket, hogy a vonatkozó 1950. november 4. napján kelt egyezményhez csatlakozott nyilat kozatunkat szíveskedjenek az országgyűlési határozattal megerősíteni, és a határozati javaslatot annak változatlan tartalmával javasoljuk elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Fodor Gábor kép viselő úr, az emberi jogi bizottság elnöke. Felszólaló: Dr. Fodor Gábor az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta az országgyűlési határozattervezetet, és úgy ítéltük meg, hogy egy nagyon fontos lépésről van szó, és szeretnénk a plénum számára is javasolni azt, hogy ezt a határozattervezetet az Országgyűlés, a képviselők támogassák, és fogadjuk el minél gyorsabban. Pár tényezőre viszont én is szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket már részben érintett a miniszter úr, és amelyek nálunk is a bizottsági vitában felmerültek, mint olyan fontos momentumok, amelyeknek az isme rete, azt hiszem, elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megfelelően tudjunk dönteni az egyezményről, illetve az egyezménnyel kapcsolatos országgyűlési határozatról és az egyezmény megerősítésével kapcsolatos egyéb teendőkről. Az egyik ilyen fontos elem a bizottsági vitában magának a ratifikálásnak a fontossága volt, amit többen is kiemeltek a hozzászólók közül. Tudjuk jól, hogy Magyarország elég speciális utat járt ezen a téren, a környező országoktól is elkülönült. Végül is az a mód, ahogy egy nagyon ala pos és nagyon komoly munkával az Igazságügyi Minisztériumnak a munkatársai elvégezték a magyar jogrendszernek azt az átvizsgálását, amely kapcsán és amely munka eredményeként most már sokkal világosabb kép van előttünk, hogy mely területeken kell változtat ni ezt a jogrendszert ahhoz, hogy kompatibilis legyen ezzel az úgynevezett római egyezménnyel, illetve nemcsak az egyezménnyel, hanem a római egyezményből következő strasbourgi bíróságnak az esetgyakorlatával.
