Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
337 volt antifasiszta ellenállók, aki k az előző társadalmi rendben – politikai kisajátítás alapján – nem kaphattak elismerést, most ugyancsak politikai megfontolásból született szabályozás miatt ne kaphassák meg az őket illető erkölcsi és anyagi jóvátételtámogatást. Persze lehet, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, és tetszik nekik ez a megoldás, mert ez is egy egységes rendezési elv, ami megszületett. Nevezetesen, hogy akik méltó módon kaptak elismerést, most méltatlan módon meg lett tőlük vonva, akik korábban nem kaptak elismerést, azo k most továbbra is méltatlan módon nem kapnak majd elismerést. Tehát a méltatlanságban megszületett az egységes rendezés. De vajon milyen értéknek felel meg ez a méltatlanság? A fentiek alapján kérdezem az államtitkár aszszonyt – bár az ő előterjesztésükre született ez a törvény, jobb lett volna, ha más válaszol erre a kérdésre ", hogy milyen megfontolások alapján értett a Kormány azzal egyet, hogy a népjóléti miniszter a két szabályozás tárgyát – az Országgyűlés határozott intencióját figyelmen kívül hagyv a – egynek tekintse és nyújtson be törvényjavaslatot, és mit kíván tenni a Kormány – kíváne – a volt nemzeti és antifasiszta ellenállók erkölcsi és anyagi elismerésének kirekesztő, a differenciált megközelítést nélkülöző szabályozása korrigálása érdekében ? Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Válaszadásra felkérem dr. Pusztai Erzsébet államtitkár asszonyt. Dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár válasza PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnö k Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! 1992. május 5én terjesztette elő Kelemen András államtitkár úr a nemzeti gondozásról szóló törvényt. Az előterjesztésben ezekre a kérdésekre kitért, most idézni fogok belőle. "A tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, már kormányelőkészítési szinten, hogy az idézett jogszabályok két eltérő csoportot kapcsoltak össze, mégpedig az antifasiszta ellenállásban részt vevőket és a nemzeti gondozottakat, mely csoportok között ugyan gyakorlatilag lehetnek bizonyos átfedé sek, egységes elvek szerinti kezelésük azonban vitatottá vált." 1991. december 5én a kormányülésen ezt a problémát megtárgyalták. Ennek talán a leglényegesebb elemét említem, ha elmondom: a Kormány úgy foglalt állást, hogy nem csupán az antifasiszták, han em minden totális diktatúra ellen fellépő ellenállást egyformán óhajt kezelni, és ilyen irányban kérte az anyag átalakítását, későbbi határidőt adva. Ezek után készült a tisztelt képviselőtársak előtt fekvő új előterjesztésünk, amely – mivel az ellentmondá sok kiküszöbölésére nem volt más mód – a Kormány jóváhagyásával tulajdonképpen átlépi az országgyűlési határozatot és az említett '91. évi XII. törvény által megszabott határokat, főleg azzal, hogy a nemzeti ellenállók ellátását leválasztja a nemzeti gondo zásról. Továbbra is idézek: "Széles körben merült fel az az igény, hogy ilyen ellátási követelmény esetén az antifasiszta nemzeti ellenállókhoz hasonlóan a kommunista diktatúrával szembeni ellenállók is hasonló feltételekkel részesüljenek ugyanabban a havi járadékban. Ez viszont a már említett aránytalanságokat még sokkalta több jogosultra vetítve teremtett újabb problémákat, arról nem is szólva, hogy a kárpótlás ilyen mértékű kiterjesztése súlyos anyagi terhet jelent az országnak, márpedig a jogegyenlőség elve az azonos összegű juttatásokat kívánja meg. A rendelkezést nehezítette más kárpótlási témakörökkel összehasonlítva az is, hogy ez jóval kevésbé szabályozható jogászi alapossággal, hiszen a jogosultság bizonyítása a szabadságvesztés, vagyoni kár esetén egyszerűbb és az elbíráló mérlegelésének nem merül fel annyira tág tere, mint esetünkben."
