Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
338 Újabb idézet következik: "Számítunk természetesen megítélésbeli eltérésekre abban a vonatkozásban, hogy miért nem kívánjuk végül is az elkészült, legutolsó változat ban a különböző diktatúrákkal szembeni ellenállókat a nemzeti gondozási díjhoz fogható pénzellátással jutalmazni. Az előbb már említettem, hogy a különböző mértékű teljesítmények és szenvedések nagy aránytalanságérzéseket okoznak és okoznának. Ezenkívül te kintetbe kell vennünk azt a természetes emberi ellenérzést is, amely a magyar nép összességét jellemezte a diktatúrával szemben, és amelynek nehéz meghúzni a határát, hogy hol megy át az ellenérzés ellenállásba, mely akár sok millió emberre is kiterjedhet. A haza ezen tisztelettel övezendő polgárait ha a tisztelt Ház anyagilag kívánja jutalmazni, fontolja meg az előadottak alapján. Ez azonban már nem kárpótlási feladat. Én érdemben nem is merném felvállalni ezt a feladatot, és ki vállalhatná fel, hogy külön bséget tegyen a között, aki itthon maradt, vállalva a meghurcoltatást és halált, és a között, aki levert forradalmunk után Nyugatra menekülvén, évtizedeken keresztül esetleg szervezte a diktatúra elleni ellenállást, felrázva a világ közvéleményét, és nagym értékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánkat törekvéseiben rokonszenv övezi jelenleg is. Alapelvünk tehát az, hogy a nemzet és a demokrácia érdekében történő tevékenység önmagában nem feltétlenül jutalmazandó. Erkölcsi elismerését magában hordja azonban, ha i lyen tevékenység közben az illető személy súlyosan és tartósan megsérül, vagy életével fizet érte, akkor ezért természetes, hogy államunk kárpótlásra kötelezett." Tehát 1992. május 5én, hónapokkal ezelőtt az előterjesztésben az ön kérdéseire az előterjesz tő választ adott. Nyilvánvaló, hogy ezek után az én válaszomat sem fogja elfogadni, hiszen két hónapja már ezek elhangzottak. (16.00) Ugyanakkor engem elgondolkoztatott, hogy milyen megfontolások alapján nem tett említést ön interpellációjában az antikommu nista ellenállók köréről. Feledékenység ez, értékítéletet kifejező politikai szándék, vagy az ön – hogy a saját szavait használjam – kirekesztő, a differenciált megközelítést nélkülöző gondolkodásának eredménye? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörö s Vince) : Köszönöm államtitkár asszony válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Schiffer János képviselőtársamnak. SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Zavarban vagyok. (Derültség.) Az urak ott szemben, akik lelkesen tapsoltak, megszavazták azt, hogy a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vevők elismerésének és ellátásának egységes rendszeréről törvényt kell alkotni. Gondolom, azt is végiggondolták, hogy mit szavaztak m eg. Azt gondolom, hogy vannak témák, vannak területek, amivel nem szabad – és azt mondtam az interpellációmban is, nem szabad – politikai játékot űzni. (Zaj.) Amikor a Parlament folyosóján egy képviselő helyeselhette a Magyarok Világszövetsége alelnökének azon mondatait, hogy 1992ben aki a fasizmust próbálja elítélni, az egy gyalázatos, alávaló bolsevista bérenc; amikor a Budai Önkéntes Ezred emlékművét bontják le, akkor sokkal nagyobb megértést kéne tanúsítani ezek iránt az értékek iránt. Azt hiszem, hogy olyan európai értékek azok, amelyek az antifasiszta ellenállást fejezik ki, amelyeket itt senki nem tagadhat meg. És ez nem érték, az, hogy egyik értéket a másikkal szemben állítom, hanem vannak értékek, amik önmagukban is értékek, és nem kell semmi mást hozzá mondani. Sorsokról van szó, és elismerésekről van szó. És nehogy azt tudják, hogy baloldalról fogalmazódik meg, mert ebben nagyon egyetértettünk Zimányi képviselő úrral. És hadd mondjam azt, hogy államtitkár úr a végszavában el is ismerte ennek a jog osságát, hogy az Országgyűlés korábbi törvénye 10. §ának hatályon kívül helyezése nem
