Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KELEMEN JÓZSEF (MDF)
3062 Köszönöm szépen. Következik Kelemen József képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Kelemen József (MDF) KELEMEN JÓZSEF (MDF) Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzá kell ehhez a kérdéshez szólni akkor is, hogyha ilyen kevesen vagyunk. Amikor a Parlament megalakult, én nagy támogatója voltam a farmergazdaságnak mint olyannak, az MDF programjának keretén belül. Én idejekorá n beláttam, hogy az nem valósul meg, nem lesz belőle semmi – nem lett belőle semmi. Azt mondom: igenis, kellenek a szövetkezetek, kellenek az újjáalakult szövetkezetek. De ha valaki részt vesz egy ilyen újjáalakuló szövetkezet gyűlésén, akkor nagyon furcsa dolgokat tapasztal. Hogyha egy új elnök kerül a pozícióba, egy új igazgató, úgymond, a régi elnök pedig leköszön, mondjuk, egy gazdaságban, és azt mondja: 60 millió forintot hagyunk hátra, adósságot – de előtte való nap a végkielégítést, a 200 ezer forint ot még szeretnék fölvenni. Két nap múlva kiderül, amikor az új igazgató belenéz a kártyákba, hogy a 60 millió nem 60 millió, hanem 100 millió. Van 260 milliós vagyon – a tagsággal azt senki nem közli, hogy az nem 260 millió forint, hanem tulajdonképpen csa k 160 millió, hiszen 100 millió belőle az adósság! A parasztemberek jóhiszeműek. Jóhiszeműek a törvénykezéssel szemben, mert a törvény alapvetően jóhiszeműen készül. Itt, a Parlamentben is biztosan nem azért készül egy törvény, hogy az eleve rosszhiszeműen készüljön. Úgy gondoltuk, hogy a kárpótlás mint törvény, egy jóhiszemű törvény az átalakulással kapcsolatban is. Hogyha valaki ki akar válni egy szövetkezetből, akkor azt a legtöbb helyen nagyon negatív módon kezelik: ott gátolják, ahol csak lehet, hogy n e úgy váljon ki, ne olyan vagyonrészt vigyen ki, ne azt vigye ki, ami esetleg neki is célszerű lenne. A bennmaradó tagságot – mert zöme bennmarad, ez vitathatatlan – , hogyha a régi elnök marad – márpedig, ha a gazdaság nem veszteséges, biztos a régi elnök marad – jól megvezetik: azokat az idős parasztembereket az orruknál fogva úgy vezetik, ahogy csak akarják. És mi semmi mást nem akarunk, csupán a meglévő törvényeket betartatni – de jóhiszemű törvényeket, nem pedig a rosszhiszemű törvényeket! Mert, ugye, é rtelmezni a törvényt, hogyha nincs mellette egy végrehajtási utasítás, lehet. Az a baj, hogyha a többséggel szemben kéthárom ember a maga szája íze szerint értelmezi a törvényt. Sajnos, be kell látni – én élő példákat tudnék mondani, amiket most nem fogok felsorolni, de nagyon sok képviselőtársam is tud sorolni példákat – , hogy igenis, negatív irányba fordult ez a dolog. Na most, a bíróságok, a Cégbíróság. Ha mi, kormánypárt, azt mondanánk, hogy igen, adjunk a Cégbíróságnak még 2 milliárd forintot, mert az apparátusa nem bírja el ezt a munkát, akkor az ellenzék biztos, hogy marhára tiltakozna, hogy odaadjuk a pénzt. Megvan egy ilyen, mezőgazdasági szakemberekből álló hivatal: értenek a szakmához, minden különösebb költség nélkül rálátnának ezekre a dolgokra és elősegítenék azt, hogy a Cégbírósághoz már csak olyan dolgok kerüljenek, amik a törvényességet maximálisan betartják. Úgy gondolom, nagyon kellene, igenis, nagyon nagy szükség volna rá. Akik vidéki képviselők, tudják, hogy ha Zsiros Géza javaslata beke rül elfogadásra, akkor a meglévő szövetkezeteknél, amelyek még nem alakultak át, nagyon sok ember bejelenti kiválási szándékát. (21.50) Körülbelül olyan lesz a szituáció, mint amikor a kárpótlási törvényt meghosszabbítottuk december 16áig, s akkor tömegév el jelentkeztek az emberek. Pontosan emiatt, mert kisemmizetteknek érzik magukat, és ki fognak válni abból a szövetkezetből, ahol becsapták őket, mert nagyon sok helyen becsapták őket.