Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Vörös Vince): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
2984 1. A miniszterelnöki jogkört a magyar Alkotmány meghatározza, ezért erről sem többet, sem kevesebbet nem kívánok mondani. A választás révén lehetségessé vált Magyarország parlamentáris kormányzása, és az egykori kommunista országok közül jelenleg egyedül ez a Kormány működik, amelyik 1990 májusa óta tölti be hivatalát. Ha ez az ország stabilitásához hozzájárult, ezzel gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésünkhöz, elismertségünkhöz a v ilágban, akkor ezt szerényen sikernek tartom. 2. Nem felel meg a valóságnak az a megállapítása, hogy a koalíciós Kormány megalakulása lassan történt 1990. május 2a és 23a között. Ha fellapozza a korabeli újságokat, akkor ezt az ellenzék egyes politikusai részéről ugyancsak olvashatja, mintegy politikai kritikaként – amit természetesen úgy kellett vennem az ellenzék részéről, ahogy vettem is. Hozzáteszem, hogy a parlamentáris demokráciákban ez a rövid időszak a Kormány megalakításánál nemhogy egy rendszerv áltozás esetében, de még egy kormányváltozás esetében is rövid időnek tűnik. Megtekinthető az osztrák kormány megalakításának időszaka, ami sokkal hosszabb ideig tartott, vagy a Kohlkormány újjáalakítása – nem kívánom elsorolni: ez evidencia. 3. Aligha le nne mód arra, hogy az MDF és az SZDSZ között megkötött megállapodást – ma már erre több utalás történt – , a kétharmadot igénylő törvények többségének csökkentéséről és az ehhez kapcsolódó egyéb kérdésekről e helyen bármilyen értelemben részletesen elemezze m. Ma is az a véleményem, hogy e lépéssel helyesen cselekedtünk, és hozzájárultunk az ország stabilitásához. Erre éppen úgy vonatkozik, mint a kerekasztaltárgyalásokat követő megállapodásra 1989ben: e politikai megállapodások nélkül nem sikerült volna Ma gyarországon a békés átmenet végrehajtása, és főleg azon politikai és külpolitikai körülmények között, amelyekben éltünk. Vállalom – nem én mondtam, képviselő úr mondta más vonatkozásban – akár a jelenben, akár az utókor előtt ebben játszott szerepemet. E politikai megállapodások a törvényekben, az Alkotmányban kaptak jogi megfogalmazást – és ma is ez érvényes. 4. Teljesen érthetetlen számomra – és értelmezhetetlen – azon megállapítása, hogy tisztáldozatként Maróti László Ferencet feláldoztam a Parlamentbe cipőkanállal besegített Haraszti Miklóssal szemben. (Derültség.) Nincs elég fantáziám ahhoz, hogy e tekintetben a Kormány vagy a személyes szerepemet érzékeljem – bár Öveges József volt a matematikatanárom – , mégis a szavazatok összeszámlálásában nem vette m részt, sem azok újraszámolásában, így semmiféle személyes szerepem ebben a kérdésben nem volt, és nem lehetett. Őszintén örültem volna annak – hasonlóan bármelyik párthoz – , ha saját pártom, az MDF képviselőjelöltje került volna be a Parlamentbe. Kivétel t ez alól még Haraszti Miklós személye sem jelentett volna … (Derültség.) …, de minden képviselőtársam iránt számomra kötelező megbecsülése mellett tevékenysége, működése, személye különösképpen nem lopódott be a szívembe. (Derültség a jobb oldalon.) Ennek következtében nem hiszem, hogy tisztáldozatra vállalkoztam volna, vagy a cipőkanál egyik tartója lettem volna. 5. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy mindent a szőnyeg alá söpört volna az Országgyűlés vagy a Kormány. Köszönöm azokat a szavait, amelyekben – ha jól értem – a rágalmakkal szemben véd meg. Ugyanakkor nem érzem feladatomnak, hogy az ellenzék magatartásával válaszomban foglalkozzam. Azzal sem, hogy partnernek vagy cinkosnak megfelelőeke, ahogy képviselő úr fogalmaz. Én politikai versenytársaknak, politikai ellenfeleknek tekintettem mindenkor a Parlament ellenzékét, amelyikkel tisztességes körülmények között, egy adott politikai helyzetben, az ellenzék és a kormánypártok természetes viszonya szerint igyekeztem a kapcsolatot tartani. Nem rajtam múlot t, hogyha ez nem minden esetben sikerült. 6. Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet október 19ei felszólalására. A Kormány eddigi működéséről és módszeréről az Országgyűlés külön vitát rendezett. A magam részéről a kormányzat ott elhangzott álláspontját, ill etve megjelentetett kiadványunkat tartom irányadónak, amit természetesen az ellenzék nem kell, hogy pozitívan értékeljen.
