Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (független)
2985 Meggyőződésem, hogy az 1990. évi választáson kapott megbízatásunknak, a letett eskünknek megfelelően tettünk eleget, és teszünk eleget a jövőben is. 7. Azon megállapítására, hogy 1991. június 30ától érvénytelen minden választás előtti és Parlamenten kívüli paktum, azt válaszolom: érvényes az, ami a mai hatályos törvények részét képezi. Minden olyan politikai vádaskodás, minden olyan pol itikai megállapítás, mintha Magyarországon bárki valamiféle paktumot kötött volna a hatalom átmentésére vagy egyéb politikai célzattal – ahogy azt egyes külföldön megjelent lapokban olvashatták, amit egyesek Magyarországon is terjesztenek – nyilván nem fel el meg a valóságnak. (15.10) 8. Az államadósság, illetve annak kezelése kérdésében a Kormány álláspontja ismert, és ez legjobb tudomásom szerint egyezik az Országgyűlés többségének állásfoglalásával. Lassan a végére érek. Nem könnyű, kérem szépen, ezt rend szerbe szedni. (Derültség.) 9. Messzemenően nem értek egyet, és mélyen sajnálom kétségbeesettségét a Kormány külpolitikáját illetően. Úgy gondolom, hogy Magyarország külpolitikája mind általában, mind pedig a határon túl élő magyarságot illetően józan és h atározott magatartáson alapul. Számtalanszor ért az a vád, sajnálom, hogy a Parlament tagjai között is ülnek olyanok, akik ma is hajlandók még félremagyarázni azt, amit akkor mondtam, amikor hangsúlyoztam, hogy 15 millió magyar – ahogy idézni szokták – min iszterelnöke kívánok lenni; csak elfelejtik, hogy 10 millió magyar állampolgárságáról beszéltem és érzésekben stb., nem kell itt elismételnem, ez is a szokásos, sajnálatos, úgynevezett – nem szeretem a szót – csúsztatások közé tartozik. De azt, hogy a hatá rokon túl élő magyarságért nem tettünk volna meg mindent, ez a vád bennünket, úgy érzem személy szerint is, nem szokott érni. Tessék túllépni a határt és beszélni magyarokkal. Őszintén sajnálom, hogy – idézem – az MSZMP ingoványra vezető politikájával azon osítja Kormányom külpolitikáját, és azt ily meg nem érdemelt sikerekkel díszíti – mármint a régi MSZMP – külpolitikáját. Meggyőződésem szerint az elmúlt esztendőkben mi is tudtuk azt, hogy mit kell tenni, és tettük azt, amit meg lehetett tenni. Nem bocsátk ozom külpolitikánk magyarázatába. Utolsó kérdés, 10. Végül azon felhívása, hogy hirdessem meg az alkotmányozó nemzetgyűlést, nemcsak az érvényes Alkotmánnyal ellenkezik, hanem kívül esik a jogkörömön. Egyébként 1988 – 89ben az átmenet időszakára elképzelhet őnek és helyesnek tartottam volna a magyar történelemben többször megismételt formában egy ilyen átmeneti időszakra szóló nemzetgyűlés összehívását, amely gyorsabb jogalkotással – gyorsabb és felületesebb jogalkotással – , intenzívebb intézkedési rendszerre l működhetett volna. Ez egyébként nyilvánosan annak idején a Magyar Demokrata Fórum programja volt. De a magyarországi átalakulás 1989 – 90ben és a kialakult nemzetközi helyzet és környezetünk helyzete más utat mutatott, aminek a helyességét a történelem fo gja eldönteni. Úgy gondolom, a történtek után, a választások után a jelen Országgyűlés mellett erről ma már nem lehet beszélni. Bízom abban – képviselő úr személye, hangsúlyozom: életútja, börtönévei, s magatartása alapján – , hogy bizalma növekedni fog az elkövetkező időkben, s mindenképpen köszöntöm aggódó felelősségét, amivel interpellációját megindokolta. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszterelnök úr válaszát. Két percen belüli reagálásra átadom a szót képviselőtársamnak. (Kö zbeszólások balról: Miért két percre?) DÉNES JÁNOS (független) Köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Köszönöm imponáló válaszát. Engedje meg – a két perc nagyon szorít – , hogy ne udvariaskodjam, hanem mondhassam azt: a többpártrendszerű parlamentáris demokr áciában a hatalom legfőbb letéteményese a szabadon választott képviselők testülete, az Országgyűlés, mely többségi alapon hozza határozatait, s mely határozatok a kisebbségre nézve is kötelezők.
