Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
2967 össze valakikkel, elhagyhassa a közösséget, mégpedig békében hagyhassa el. Ugyanis ki kell hangsúlyozni, hogy azok az emberek, akik eddig együtt dolgoztak a tszben, most pedig külön szeretnének válni, azok egymás mellett laknak ezután is, és egymás mellett dolgoznak ezután is. Tehát nem arról van szó, hogy válik asztaltólszéktől, hanem egyszerűen egymásra utalva, csak éppen különkülön fogják a munkájukat végezni. Viszont érdeke a ma radóknak is, hogy ez a törvény végrehajtásra kerüljön és minél gyorsabban. Mert ha nem így történik, akkor nem tudnak átalakulni, és nem történhetnek meg azok a változások a szövetkezetekben, amelyek nem a Kormány miatt fontos, hogy megszülessenek hanem po ntosan a piacgazdaság igényei miatt rendkívül fontos, hogy nagyon gyorsan megszülessenek és elkezdhessenek ténylegesen átalakulni. Ugyanis ez a mostani átalakulás a tszekben nem egy cím, egy cégtáblaátfestés kell legyen. Hanem nagyon komoly átalakulásokn ak kellene következniük, mert egyébként a versenyben le fognak maradni. Ezért érdeke mindegyik csoportnak, amit előbb mondtam. Azt is tudjuk, hogy ez az átalakulás nem lesz könnyű. Nem lesz könnyű, mert olyan dolgokat kell megtanulni mindegyik csoportnak, amire eddig nem volt ráutalva. (12.30) Nem voltak versenyhelyzetben. Aláírtak egy megállapodást a KGSTn belül, azon tonnákat, litereket vagy hektolitereket szállítottak, de senki nem foglalkozott a minőséggel. Érdektelen volt az, hogy mennyi az önköltség, mennyi az ár. Ha nem fedezte az önköltséget az ár, akkor kaptak valamilyen támogatást, és a dolog el volt intézve. Ez mától, illetve a '90es évek elejétől kezdve másképpen van. Hogy valóban sok a kifogásolt átalakulás – ez igaz. De azért, hogy ne alakulh asson ki alaptalan vádaskodás azokkal szemben, akik ezeket az átalakulásokat vezénylik, és ne alakulhasson ki egy általánosítás, miszerint a tszvezetők úgy általában, ahogy vannak, mindegyik ellene van az átalakulásoknak – és itt különböző jelzőket lehetn e említeni, de szándékosan nem említem – , és azok a tisztességes vezetők, akik tényleg tisztességesen akarták megcsinálni az átalakulást, és mindenki igényeinek megfelelően átvezették a tszüket, átvezették a falujukat és népüket ezen a nagyon kemény idősz akon, azok ne kerülhessenek gyanúba, ezért nagyon fontos, hogy ez a törvény minél előbb végrehajtásra kerüljön, és legyen nyugalom végre a faluban. A törvény – Deutsch Tamás értelmezésével ellentétben – semmiképpen nem rendezi át a magyar jogi helyzetet, é s nem fabrikál különböző státusokat eddig ezzel nem rendelkező hivataloknak, hanem egyértelműen kimondja az 1. §, hogy "közreműködik a cégbíróság törvényességi felügyeletének ellátásában". Tehát közreműködésről van szó, olyanról, ami, azt hiszem, hogy egy átalakulási időszakban teljesen normális, sőt szükségszerű, ugyanis tudjuk nagyon jól, hogy a magyar átlagpolgár a bíróságok irányában – annak ellenére, hogy sokat változott a bíróság, az előbb említettem – mégiscsak valamilyen ódzkodással érez, és azt his zem, könnyebben fordul majd ezekhez a hivatalokhoz, hogy a vélt vagy valós sérelmeit megpróbálja orvosoltatni ezen hivatalok, azaz a földművelésügyi hivatalok segítségével. Kimondja a tervezet azt is, hogy részt vesznek ezek a hivatalok a szövetkezet közgy űlésén. Erre nyugodtan lehet azt mondani, hogy későn van, miért most. Erre én azt mondom: soha nincs késő. Hogyha az ember segíteni akar, akkor soha sincsen késő, mert ha csak néhány esetben tud tényleg segíteni, akkor már megérte. Nem beszélve arról, kimo ndja a tervezet azt is, ahol már az átalakulás megtörtént, ott átnézik az iratokat, és ennek alapján vizsgálják azt, hogy tegyeneke javaslatot a cégbíróságnak arra vonatkozóan, hogy éljene a törvényben biztosított jogaival. Persze, ahhoz, hogy ezt a fela datot el tudják látni ezek a hivatalok, jogot kell adni nekik arra vonatkozóan, hogy ezekhez a dokumentumokhoz hozzájuthassanak, mert enélkül a munkájukat nem tudják ellátni. Ezért mondja ki a törvény azt, hogy a szövetkezetek kötelesek az irataikba beteki ntést nyújtani ezen hivataloknak. Természetesen fölöslegesnek tartom megjegyezni, de mégis megemlítem, azon vádakat nem érdemes elmondani, melyek úgy hangzanának, hogy itt majd egy újraélesztett, valamilyen megyei tanács vagy
