Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
2956 A, akár a Bvariánst nézem – , nem új. E java slat a lényegét illetően már a bizottsági vita során módosító indítványok formájában és a témával kapcsolatos hatpárti politikai tanácskozások során is fölmerült, hisz mindkét javaslatnak a lényege a jelenlegi döntési mechanizmussal szemben egy valamiféle testületi kétharmados döntésnek a beépítése a kinevezési törvénybe. Megismételve, hangsúlyozva, hogy érveink elhangzottak már, ezért most csak ezt az egy érvet emelném ki, hogy számunkra pontosan ez a kétharmadosság az, ami egyáltalán nem megnyugtató, pont osan ez a kétharmados döntési technika az, ami alapjában véve elfogadhatatlan. Álláspontunk szerint, különösen olyan testületeken belül, ahol többség és kisebbség van, a kétharmados döntés valójában azt jelenti, hogy a többség kénytelen lemondani a többség éről, és a döntést megelőző alkumechanizmus során egy lényegében 5050%os alkupozícióba kerül a többség. Nyilvánvaló, hogy demokratikus jogállami körülmények között az ilyen típusú kétharmados konszenzuskényszerre építő döntési mechanizmus csak egészen re ndkívüli, kivételes esetekben, kivételes helyzetekben indokolt, és kivételes, rendkívüli helyzetekben fogadható el. Úgy gondoljuk, hogy a kinevezési törvény kapcsán nem indokolt ilyen kivételes és rendkívüli döntési technikának a törvénybe történő beépítés e. Ezzel együtt – emlékeztetni szeretnék arra, ami ma már itt elhangzott, hogy habár nem a törvényi szabályozás keretén belül, de a hatpárti tárgyalások során a miniszterelnök úr javaslatára egyszeri politikai megoldásként a koalíció elfogadta volna, és el is fogadta a kétharmados döntési mechanizmust a kulturális bizottságot illetően. Ez egy nagyon lényeges dolog, hiszen Deutsch Tamás utalt rá, hogy a koalíció oldaláról nem észleli a megállapodási hajlandóságot. Pontosan ez az egy körülmény is – de hozhatn ék más példákat is – , bizonyítja, hogy akkor, a hatpárti tárgyalások során is volt megállapodási hajlandóság – hogy őt idézzem – , s ez a megállapodási hajlandóság lényegében mára sem változott meg. A törvényjavaslat A- és Bváltozata egyaránt egy kétharmad os döntési mechanizmusra épül, és mint előbb kifejtettem, pusztán emiatt is mind a két változat elfogadhatatlan számunkra, nem tudjuk támogatni. Hozzá kell még tennem hozzászólásom végén, hogy a Bváltozatot lényegében még az Aváltozatnál is kedvezőtleneb bnek ítéljük, különösen amiatt, mert egy még nem létező testületre kívánná bízni a törvényjavaslat a kinevezést. Úgy gondoljuk, hogy ennek a testületnek pusztán a megalakítása, létrehozása – ma már itt lényegében elhangzott érvek alapján – egy további bizo nytalanító tényező, tehát még az Aváltozatnál is kedvezőtlenebb megoldást javasol. Az elmondottakra és egyáltalán a koalíciós oldalon elhangzott érvekre is figyelemmel, legnagyobb sajnálatomra – és ma, azt hiszem, nem én vagyok az első sajnálkozó – nem va gyunk abban a helyzetben, hogy támogatni tudjuk a köztársasági elnök úr törvényjavaslatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Gáspár Miklós képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. (11.40) Felszólaló: Dr. Gáspár Miklós (KDNP) GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban egykét dologra reagálni szeretnék, ami ellenzéki oldalról elhangzott. A szövetkezetekkel kapcsolatos, Deutsch Tamás által említ ett törvényjavaslat, azzal ellentétben, amit Deutsch Tamás mondott, nem veszi el a hatásköröket a Cégbíróságtól, és nem adja át azokat a földművelésügyi hivatalokhoz: ugyanis a törvényjavaslat szerint a földművelésügyi hivatalok csak közreműködnek a szövet kezeti törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerült esetleges visszaélések felderítésében, és a visszaélésekkel kapcsolatos intézkedés megtétele továbbra is a Cégbíróság hatáskörébe tartozik.
