Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
2942 különben nem javasolta volna egyszeri megoldásként, elfogadjuk, akkor ez a megoldás a módosítás segítségével meg is található. A Bváltozat bírálatával kapcsolatban, annak ellenére, ho gy jogilag hasznos megjegyzések azok, amelyeket Salamon László tett, azt gondolom, nem fogadhatjuk el az érvelését, hogy ez elegendő lenne a javaslat elvetésére, vagy annak az állítására, hogy az jogilag teljesen elfogadhatatlan. Sajnos, sem Salamon László úr felszólalásából, sem a miniszterelnök úr érveléséből nem volt világos, hogy itt a Kormány médiatörvényjavaslatából származó összetétel szó szerinti átmásolása történik meg. Annak ellenére nem utaltak erre, hogy erre utal a köztársasági elnök úr indoko lása. Én azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy ezzel szembenézzenek, amikor érvelnek, hiszen tulajdonképpen a médiatörvény ellen érvelnek, ráadásul a Kormány által beterjesztett médiatörvényjavaslat ellen é rvelnek, azt nevezi Salamon László úr alkotmányos nonszensznek, és a miniszterelnök úr is ezt az ő általa beterjesztett javaslatot nevezi tulajdonképpen elfogadhatatlannak. Én azt gondolom, elfogadható Salamon László úr érveléséből az, hogy nincs mechaniku s szabály arra, hogy hogyan áll fel ez a bizottság, és valóban a cserélődésre, arra, hogyha a koalíciós viszonyokban változás áll be, mi történik, arra sincs benne szabály. A bizottsági munkában Kulin Ferenc vezetésével a médiatörvényjavaslatban már fölfe deztük ezt a hiányosságot, és közös bizottsági módosító indítvány készült. A köztársasági elnök úr nyilvánvalóan az eredeti, kormánymédiatörvényjavaslatból vette át ezt az összetételt, és ezért nem értesülhetett erről, csupán a korábbi módosításról, amel y 13 főre bővíti ezt a javaslatot, szintén kulturális bizottsági módosító javaslatként. 13 fős bizottságra. Ezért tisztelettel bejelentem, hogy módosító javaslatunkban mind az A, mind a Bváltozatra igyekszünk korrigálni, megfogadva az elhangzott érveket. (10.30) Schiffer János képviselő úr javaslata az, hogy az alkotmánybírák választásához hasonló, bevált módszerrel történjék meg a személyek kiválasztása, és a kulturális bizottság már elfogadott módosító javaslatából tesszük majd hozzá a javaslathoz azt, hogy ha a koalíciós viszonyokban változás áll be, hogyan kell változnia a bizottság összetételének. Nagyon remélem, hogy ezek után a Bváltozat elfogadhatóvá válik, hiszen nem másról van szó, mint arról, hogy a Kormány javaslatában amúgy is a médiavezetők munkáltatójának szánt bizottság áll így fel, és egyébként meggyorsíthatja a médiatörvény elfogadását is, ha a Parlament elfogadja ezt a bizottságot, hiszen különösebb nehézségek nélkül, gyorsan állhat fel aztán a közalapítványi televízió és a közalapítvány i rádió kuratóriuma. Megoldódna az a sokat vitatott kérdés, hogy hogyan akadályozzuk meg, hogy ezeknek a közalapítványoknak az alapító okirata jóval később legyen elfogadva, mint maga a törvény? Mindezek után azt gondolom, hogy érdemes egy szót vesztegetni – érdemben – ennek a javaslatnak a médiatörvénnyel való összefüggésére. Nem azért, mert a médiatörvényjavaslatból származik a bizottság összetétele, hanem az érdemi kérdés, a sajtószabadság kérdése miatt vitatkozunk itt tulajdonképpen magáról a médiatörv ényről. Tisztelt kormánypárti képviselőtársak! Valójában, amikor kétségbe vonják ennek a törvénynek a konszenzust kényszerítő jellegét, amikor azért harcolnak, hogy az az értelmezésük legyen általánosan elfogadott, amely ezt a törvényt átértelmezi és a kon szenzust nem kényszerítőként próbálja beállítani, amikor az ellen harcolnak, hogy ez a törvény ne gazdagodjék olyan szöveggel, amely mechanikussá és elkerülhetetlenné teszi a konszenzusképzést a vezetők kinevezésénél, akkor tulajdonképpen a médiatörvény sz elleme ellen lépnek fel, mert elfogadhatatlan volna olyan médiatörvény, amely egy ilyen értelmezést megerősítene.Tulajdonképpen ahogy a miniszterelnök úr jelezte az akkori felszólalásában, a pártállami rendelkezéseket erősítené meg, igaz, jóval bonyolultab b, jóval hosszadalmasabb, és azt kell mondanom, hogy időt pazarló módon. Erre valóban nem volna szükség. Önök tulajdonképpen a médiatörvény szelleméről döntenek, ha makacsul
