Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
2938 A világon mindenütt – mutatják az előzetes politikai megállapodások, amelyeket minden oldalról: néha balról, néha jobbról, néha még közelebbről "paktumok"ként, pejoratív értelemben szoktak használni… Paktumkötő társam is tőlem körülbelül három és fél méterre ül… (Derültség a jobb oldalon. – Rajkai Zsolt: Tölgyessy!) Tehát ez azt jelenti, hogy politikai megállapodásokat lehet kötni, és a politikai megállapodásokat jogszerűen pártok, országgyűlés, frakció stb. megvizsgálják, és a bból a megállapodásból annyi válik valósággá és az kérhető számon, amit az ilyen testületek jóváhagynak, és utána bekerül az Alkotmányba vagy egyáltalán: a törvények sorába. Mindebből tehát az érdekes és jogi értelemben csak az vehető alapul, ami utána meg jelenik a magyar törvénytárban, és jogszabályi rendelkezésként érvényesíthető. Miután az egyszeri politikai megállapodás a felmentések és a kinevezések tárgyában nem sikerült, természetesen visszaállt az az állapot, ami a jogrendszerből amúgy is következik . E politikai gesztussal kívántuk elősegíteni a megegyezés lehetőségét, ami egyben több lehetőséget nyújthatott volna a megvalósításhoz, mint valamiféle hatpárti megegyezés. Ezt az ellenzék elutasította, az elnök úr pedig magáévá tette az ellenzéki pártok fenntartásait: elutasította a törvényben meghatározott feltételek alapján történő felmentéseket és kinevezéseket az október 27ét követő folyamatban. Legyen szabad itt ismételten rámutatni arra, hogy a parlamenti bizottság kétharmados, előzetes egyeztetése csak egyszeri, politikai megállapodásként volt elképzelhető. Egy ilyen megállapodás törvényi szintre emelése eltér a kinevezésekkel kapcsolatos valamennyi jelenlegi hatályos alkotmányos szabálytól, amikor a parlamenti bizottságot mintegy döntési joggal fe lruházva, előzetes egyetértéshez köti a köztársasági elnök aláírását. Ezzel szemben a bizottsági meghallgatások eredménye a jelenleg szabályozott valamennyi esetben – miniszterek kinevezése, nagykövetek stb. – nem kötelezi a miniszterelnököt, aki a bizotts ág véleményétől eltérően továbbra is fenntarthatja személyi kinevezési javaslatát, amelyet a köztársasági elnök – az Alkotmánybíróság által is meghatározott keretek között – köteles aláírni. Ez a kétharmados és ez a bizottsági állásfoglalás természetesen p olitikai és politikaimorális értelemben érinti a miniszterelnök előterjesztési jogkörét, és minden esetben e szerint is jártam el. Tehát az Aváltozatnál minden olyan megjegyzést, minden olyan állítást, mintha ez a kormánypárt vagy a mi eddigi javaslatunk on alapulna, kénytelen vagyok elutasítani: egyszerűen nem felel meg a valóságnak, amikor egy megállapodást kereső, írásban hangsúlyozottan egyszeri politikai megállapodást akarnak most kodifikálni. Rossz tanácsot adtak az elnök úrnak… (Derültség, taps a jo bb oldalon és középen.) A Bváltozatról. A Bváltozat ismerős javaslat, ami az ellenzék részéről az elmúlt időszakban többször fölmerült, és amit a tárgyalások során elutasított a kormánykoalíció. Ha ez a megoldás indokolt lett volna, akkor a jelenlegi mag yar Országgyűlésnek nem kellett volna majd' 99%os többséggel meghozni 1990ben a már idézett LVII. törvényt. A javasolt megoldás egyébként az adott közszolgálati intézmények jogi és költségvetési helyzete mellett egy olyan, a funkciójára alkalmatlan testü leti hatáskört hozna létre, ami ellenkezik a kormányzati és miniszteri felelősség elvével – hozzáteszem: ugyanakkor jól illeszkedik az 1848 előtti helytartótanácsi rendszer kollegiális szervezetéhez, amit, szerencsére, sikerült a magyar történelemből kiikt atni. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Megjegyzem ugyanakkor, hogy a testületek, a véleményező testületek és minden más – tudományos tanácsok, szakmai kollégiumok, intézetek – rendkívül hasznosak. Soha nem tagadta meg a kormányzat vagy a kormánypártok, ho gy amikor megoldjuk a médiatörvényt, akkor egy ilyen testület – amelyik például a Televízió elnökének vagy a Rádió elnökének tanácsadó, véleményező testülete – egyben bizonyos fokig szakmai szempontból jelent akár kontrollt – jó értelemben, nehogy mindjárt örömüket fejezzék ki, hogy a Kormány akarja ellenőrizni a Televíziót vagy a Rádiót… (Közbeszólások a bal oldalról: Ááá, dehogy!) Nagyon örülök – ezt torokfájásnál szokták az orvosok kérni. (Derültség, nagy taps a jobb oldalon.) (10.10)
