Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
2939 Elnézést ké rek. Megjegyzem itt, hogy e változat esetén még a bizottság megalakítása is kétséges lehet a személyekre vonatkozó konszenzus hiánya miatt. Nem árulok el titkot, hogy nem sikerült megközelítően sem a személyek kérdésében közel kerülni, még teoretikusan sem , a köztársasági elnök úrral folytatott tárgyalások során. A törvénymódosítás 3. §ában van egy nagyvonalú javaslat, amely szerint a bizottság összetételéről a miniszterelnököt tájékoztatni kell. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Nem tudom, hogy ez kíváne kommentárt egy parlamentáris rendszerben, mindenesetre külön köszönetet mondok érte a mindenkori miniszterelnökök nevében. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Természetesen továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk a médiatörvény elf ogadásáért, és ehhez hasonlóan a szólás- és sajtószabadság érvényesítéséért, a közszolgálati tv és rádió működőképességének megtartásáért. Ez a Kormány dolga. A működőképesség fenntartása és a szólás- és sajtószabadság érvényesítése a televízión belül. A m édiumok elnökei kevéssé tekinthetők ebben az esetben újságíróknak – úgy gondolom, kevésbé, mint azok az újságírók, akiket ők elbocsátottak – , ennek következtében ezek a közszolgálati médiumok olyan intézmények, amelyeknek az élén – megítélésünk szerint – a közalkalmazotti törvény alá eső vezetők állnak, és azoknak ez a feladata, amiről egyébként, bár nem szabad idézni, ami a Parlamenten kívül történik, már nyilatkozatot tettem. Úgy gondolom, hogy a megfelelő jogi és politikai feltételek és a köztársasági el nök úrnak általam kétségbe nem volt szándéka, a köztársasági elnök úrnak az alkotmányban rögzített állása alapján – mint pártok felett álló közjogi méltóságnak – megvan a lehetősége arra, hogy amikor a jogi keretek rendeződnek, a politikai feltételek rende zését elősegítjük, akkor valóban közvetítőként, magához kérve, ahogy tette külön, a kormánykoalíció frakcióvezetőit, magához kérve az ellenzék vezetőit, ebben az irányban tárgyalásokat folytasson. Szeretném kifejezésre juttatni azt is végül, hogy meggyőződ ésem, hogy a köztársasági elnök úrnak igenis szándékában állt a médiatörvény ügyében – és ezzel kapcsolatban – jó szolgálatot tenni, és elősegíteni azt, hogy ez a bizonyos kompromisszum szeptember 19e és október 27e között megvalósuljon. Őszintén sajnálo m, hogy nem ebbe az irányba mentek a dolgok, és sajnálom, hogy más elgondolások érvényesültek, például olyanok, amelyek ebben a törvényjavaslatban öltöttek testet, és amelyek teljesen ellentétben állnak mindazokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az ügyeket e lőrevihetjük. A Kormány nevében ennyit szerettem volna mondani. Egyik változatot sem támogatjuk, hanem azt támogatjuk, hogy a tisztelt Parlament által egyhangúlag egykor, '90ben elfogadott törvény változatlanul érvényesüljön, és érvényesüljön az alkotmány osság, s a médiatörvényben pedig folyjanak tovább a tárgyalások, s ezeket a kérdéseket oldjuk meg. Azzal pedig, ha folyamatban lévő ügyekben más dolgokat belekeverünk az ügy konkrét tárgyalásába, nem visszük előre a dolgokat, hanem hátráltatjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Erőteljes, hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Előzetes bejelentése alapján szólásra következik Haraszti Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Haraszti Miklós (SZDSZ) HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagy ívű visszaemlékezésének, amely a kerekasztal idejéig ment vissza, valóban nagyon sok tanulsága volt, és nagyon sok, ön által levont tanulsággal egyetértek, és csak egyet lehe t érteni. Az itt fekvő törvényjavaslat szempontjából talán a legfontosabb tanulság valóban az, hogy ezt a törvényt közel százszázalékos támogatással fogadta el annak idején a Ház. Bizonyítván azt, hogy létre tud jönni azért az ön szkepticizmusában
