Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 14. hétfő, az őszi ülésszak 37. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat részletes vitája - PÁL LÁSZLÓ (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
2920 En nek a konstrukciónak a legfőbb problémája az, hogy a főbiztos asszony alapvetően a világkiállítás kijelölt területével kapcsolatban rendelkezik felelősséggel és jogokkal. Az ő hatáskörébe tartozik elsősorban a 36 kijelölt hektár beépítése és az azt közvetl enül körülvevő 80 hektáros területen folyó, kapcsolódó fejlesztések intézése. De nem tartozik a hatáskörébe mindaz, ami a fővárosban fog történni, vagy kellene, hogy történjen, és nem tartozik a hatáskörébe semmi, ami az ország egészében, az infrastruktúra fejlesztésében végbe kell, hogy menjen. Az alap nem azt szolgálja az itt leírtak szerint sem, hogy a 36 hektáron belül menjen végbe a fejlesztés. Az alapnak ennél sokkal szélesebb a rendeltetése. Ennek megfelelően egy inkompatibilitás van a főbiztos és a világkiállítás előkészítésének a teendői között. Ennek az inkompatibilitásnak a megszüntetésére más képviselőtársaimmal együttesen tettünk olyan javaslatot, hogy kerüljön az alap kezelése miniszteri hatáskörbe, bár hozzáteszem, a gazdasági bizottság ülésén el is mondtam, hogy ez sem látszik optimálisnak. A legjobb változat feltételezhetően az lenne, ha egy triumvirátusra bíznánk a pénzek kezelését, amelyben helyet kap a főbiztos, helyet kap a fővárosi önkormányzat elnöke, mármint a főpolgármester, és helyet kap az illetékes tárca. Hármuk közös kezelésében elképzelhető az, hogy a 36 hektáron belül, a főváros szintjén és az országban szükséges fejlesztések egyaránt megfelelő súllyal jelentkezzenek az alap felhasználása során. Szeretném további megjegyzéseimet is ismertetni, ezek egy részét az egyik bizottságban támogatták, a másikban nem. Érdekes módon a világkiállítási főbiztos asszony is az egyik bizottságban támogatta, a másikban nem. Jó lenne tudni, hogy melyik a hivatalosabb véleménye. Javaslatom arra vona tkozott, hogy a 2.§ c) pontjából hagyjuk el azt a részt, amelyik a költségvetési rend szerint gazdálkodóktól források átadását engedélyezi a világkiállítási alapnak. Egyetlenegy ilyen költségvetési szervet tudok elképzelni, ez a programiroda, amelyiktől át adásra kerülhetnek pénzek parlamenti jóváhagyás nélkül. Ha pedig parlamenti jóváhagyással történne átadás, ez benne van egyéb bekezdéseiben is ennek a paragrafusnak. Tehát ennek beírása fölösleges. Amennyiben ezt a szöveget hagynánk meg, amely a törvényter vezetben szerepel, ennek olyan következményei lehetnek, hogy fölhatalmazást éreznek különböző kormányzati hivatalok arra, hogy a Parlament nélkül a különböző szerveknél felgyülemlett költségvetési pénzeket áttolják a világkiállítás céljaira. Én ez ellen en yhén szólva fel vagyok háborodva, inkább javasolnám azt, hogy a főbiztos asszonynak azt a véleményét támogassa a tisztelt Ház, amikor ő sem értett egyet ezzel. (19.30) Következő megjegyzésem a törvénytervezet 2.§ának f) és 3.§ának f) pontjaira vonatkozik . Ebben a két pontban szerepel az, hogy az alap forrásai között megjelenhet hitelfelvétel az egyik oldalon, a kiadásai között pedig a hitelek visszafizetése a másik oldalon. Véleményem szerint helytelen egy olyan gyakorlat bevezetése, hogy alapok hitelfelv evőként és hitelvisszafizetőként jelentkezzenek. Jobb lenne ennél az, ha az eredeti törvényben is szereplő, és különböző megállapodások alapján létrehozás alatt álló gazdálkodó szervezet, tehát a megfelelő társaság venné fel a hiteleket, legfeljebb az ala p garanciális vállalásai mellett. Az alap nem egy olyan szervezet, amelyik a hitelfelvételre véleményem szerint alkalmas lenne. A következő módosító indítványt a világkiállítási alapból megfinanszírozandó fejlesztéseknek a felsorolása érdekében nyújtottam be. Azt javasoltam ugyanis, hogy célszerűnek látnám, ha legalább tájékoztató formában csatolnánk a törvényhez azoknak a fejlesztéseknek nagyvonalú jegyzékét, amelyben megállapodás van a Világkiállítási Tanács szintjén a főbiztos, a Kormány és a főváros köz ött. Azért is tartom célszerűnek a fejlesztések jegyzékének csatolását, mert ennek hiányában – és ennek már tanúi lehettünk ebben az évben is, például a lágymányosi híd esetén – ha nincs csatolva a fejlesztési jegyzék, mindenkor mód van arra, hogy úgy tegy ünk, mintha nem lenne része a korábbi megállapodásoknak, és például más költségvetési forrásokat igényeljünk a fejlesztések végrehajtására. Ennek az eredménye csak az lehet, hogy az előbb említett 50 milliárd forintnál még nagyobb költségvetési források ig énybevételére kerülhetne sor. Azt hiszem, a Parlament elsődleges
