Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 14. hétfő, az őszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
2898 néhány kapcsolódó indítványt benyújtani, ami le van már írva, csak le kell még gépelnem – úgyhogy kérem elnök úr hozzájárulását ehhez. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lezajlott az általános és a bizottsági vita, elérkeztünk a magzatvéd elmi törvény részletes vitájához. Ideje hát, hogy számot vessünk, mit is végeztünk együtt – a beterjesztő Kormány és mi, törvényhozók. A beterjesztett törvényjavaslat "a magzati élet védelméről" címet viseli. Ez a cím sajnálatos módon megtévesztő, mivel né hány, valóban előremutató intézkedés mellett a magzati élet védelme maga meglehetősen elsikkad a törvényjavaslatban is, és a bizottsági vita során az erre vonatkozó módosító indítványok mind a Kormány, mind a bizottságok részéről kevés támogatást kaptak. E lőremutatónak mondható elsősorban az a szemléletváltozás, mely az iskolai oktatás és nevelés részévé kívánja tenni a fiatalok családi életre nevelését, mely természetesen nemcsak a szexuális felvilágosítást foglalja magába, hanem az emberi életet mint érté ket jeleníti meg, és a párkapcsolatokban fontos szerepet tulajdonít a felelősségteljes magatartásnak. Elismerőleg kell szólni a várandós anyát a negyedik hónaptól megillető – a családi pótlékkal megegyező összegű – várandósági pótlékról. Érzésem szerint ez kifejezi a Kormány azon szándékát, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között is a lehetőségekhez mérten támogatni kívánja a gyermekvállalást. Örömömre szolgálna, ha további elismerő szavakat mondhatnék például a terhességmegszakításra jelentkezők széles kör ű tájékoztatásáról, a kötelező gondolkodási időről, és arról, hogy az állam végre egyértelművé teszi, hogy biztosítja a szülésznőgyógyász orvosok és a velük egy osztályon dolgozók lelkiismereti szabadságát. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi személyzet nem kötelezhető a terhességmegszakításban való közreműködésre. Sajnálom azonban, ha ez ügyben mégis kénytelen vagyok fukarkodni az elismeréssel, mivel a jó szándék zátonyra fut magában a törvényjavaslatban rejlő buktatókon, másrészt a buktatók kiküszöbölés ére, a magzatvédelem hatékonyabbá tételére tett indítványokat a minisztérium képviselője többnyire makacs következetességgel utasította vissza a bizottsági vita során. Példák tucatjait lehetne felsorolni, most csupán néhányról szeretnék említést tenni. Men nyire vehető komolyan a háromnapos gondolkodási idő, ha annak lejárta előtt – helyesebben: a kezdetén – aláíratják a – lehet, hogy csak tájékozatlan – kismamával a kérőlapot, mely szerint kéri, hogy szakítsák meg a terhességét. Sőt meg kell neveznie egy in tézményt, melyet erről értesítenek is. A szólás szerint: az adott szó kötelez, hát még az írás – különösen, ha esetleg később figyelmeztetik is rá az embert. A magyar közfelfogás szerint az írás kötelezettségvállalást jelent. Az írásban bejelentett szándék megváltoztatása indokolatlanul olyan további lelki terhet jelent a gondolataival viaskodó kismamának, melynek vállalásához esetleg éppen arra a lelkierőre vagy támogatásra lenne szüksége, mely ebben a helyzetben nem jellemző. Vajon, a minisztérium komolya n veszi a saját javaslatát arról, hogy a családvédelmi szolgálatnál kapott, mindenre kiterjedő tájékoztatás és a háromnapos gondolkodási idő azt szolgálja, hogy egyetlen kismama se döntsön elhamarkodottan, esetleg erős felindulásból? A minisztérium által j avasolt megoldás azt eredményezi, hogy a kismamának egy újabb, nagy lelkierőt igénylő döntést kell meghozni és kinyilvánítani ahhoz, ha mégis gyermeke megtartása mellett dönt. Ellenkező esetben – az aláírás terhével a vállán – az árral sodródva képtelen ar ra a pluszra, ami ebben a helyzetben a gyermek megmentéséhez lenne szükséges. Vajon miért intézi a családvédelmi szolgálat a kismama helyett az intézet értesítését? Véleményem szerint a személyiségi jogokat is sérti, ha követhetővé válik, sőt írásos nyoma marad annak, hogy a kismama melyik intézetet választotta. Ugyancsak feleletre vár az a lényeges kérdés, vajon mennyiben szolgálja a magzati élet védelmét, hogy a törvényjavaslat szerint a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről első
