Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 14. hétfő, az őszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
2894 Egy esetben képzelhető csak el a korlátozás, ha a magyar Országgyűlés ideológiai alapon akar törvényt alkotni, és hitüket, lelkiismeretükből fakadó parancsot akarna rákényszeríteni azokra, akiknek esetleg más a hitük. Azt gondolom, hogy nagy tévedés lenne hittételek alapján dönteni, alkotmányos törvényt hozni. Mert szembe kell nézni azzal, hogy az ideológiák, a vallások mennyit változtak. Változó volt a katolikusok álláspontja is az abortusszal kapcsolatban. A miniszter úr a természetjogra is hivatkozott, s itt hadd idézzem 1932ből Vámbery Rusztemet, aki ugyancsak az abortuszvita kapcsán mondta el a következőket: nemcsak a primitív népek törvénye volt, hogy éhínség idején elpusztították az újszülöttet, nemcsak Spártában hajították le a gyermeket a Taigetoszról, de Cicero szerint még a 12 táblás törvény is tiltotta a deformált újszülött életben tartását. A mohamedánok vallása nem tiltotta az abortuszt. Szent Ágoston még csak pénzbírsággal büntette a magzatelhajtást, Szent Hipokrézis viszont a fogamzást megakadályozó eszközt is büntetni kívánta. Tehát arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nagyon kell vigyázni érvelésünkkor, mert mindenre és minden ellen lehet érveket, szubjektív é rveket felhozni. A miniszteri expozé egyértelműen fogalmazta meg, hogy a túlnyomó többsége a társadalomnak elutasítja a szigorú tiltást, ugyanakkor volt képviselőtársam, aki ennek ellenkezőjét bizonyító statisztikát lobogtatott. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, s zubjektív érvelésnek ebben a kérdésben nem szabadna előkerülnie. Jogilag egyértelmű, hogy a Kormány nem ismerte el a magzat jogalanyiságát. Ezek után az alkotmánybírósági határozatban is megfogalmazott mérlegelési tényezőket kell figyelembe venni, amint az expozé is tartalmazta, például a nő egészségének kérdését. Mi okozza a nagyobb veszélyt: a legális beavatkozás, vagy annak az illegális formája? A vita bebizonyította – most is elhangzott – , hogy a tiltás nem csökkenti az abortuszok számát, tehát szigorít ó intézkedés alapján a veszélyt jelentő illegális forma száma megnövekszik. Feltehető a kérdés úgy is: mi a veszélyesebb a nő egészségére, a legális művi beavatkozás – nem akarom megválaszolni a kérdést – , ennek a kockázatának a vállalása, vagy a nem kíván t gyermek kihordása, azzal kapcsolatos lelki és pszichikai tényezők. Még egy tényezőt szeretnék figyelmükbe ajánlani, ez is elhangzott már ma is. A szigorú teljes tiltás vonatkozik arra is, akinek erkölcsi felfogása ezt nem parancsolja. A megengedő Bvariá ns elfogadása azonban nem kényszerít senkire lelkiismeretével ellentétes magatartást. Végezetül még egy morális kérdést szeretnék érinteni, amit Szentágothai professzor is felvetett hozzászólásában. A férfi felelősségének, illetve felelőtlenségének kérdésé t, s itt idézném Szentágothai képviselőtársamat. "Mihelyst a férfiak észreveszik, hogy a terhességmegszakítás a nők elidegeníthetetlen szabadságjoga, ez azonnal a legaljasabb önző kanösztöneiket – bocsánat, uraim – szabadítja fel – idézőjelben – mondják: n em az én dolgom, lássa a következményét a nő!" Talán emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, hogy az év elején javaslattal éltem, ami abból a hasonló alapgondolatból, hasonló problémából fogalmazódott meg, amit itt idéztem. Javaslatom az volt, hogy módosítsu k a Büntető törvénykönyvet, amely ma egyoldalúan csak a nő felelősségét fogalmazza meg, amikor tiltott magzatelhajtásra kerül sor, a férfi felelőssége nem fogalmazódik meg. A javaslatom az volt, hogy a férfi, aki tettestárs ez ügyben, a felelőssége ugyancs ak legyen megfogalmazva a törvény előtti egyenlőség jegyében. De uraim, itt szemben önök nem voltak hajlandók ezt a javaslatot napirendre se tűzni, nem jogi érvekkel mondták azt, hogy ez tarthatatlan, hanem csak a többség hatalmával szavazták le ezt a kérd ést, nem voltak hajlandók erről a kérdésről vitatkozni. Döntésüknek számomra – nem véletlenül mondtam, hogy uraim, hölgyekre ez nem vonatkozik – az volt az üzenete, hogy nem akarták a törvény előtti egyenlőséget, az egyenlő felelősséget viselni. Eltűrik az t, hogy szigorúbb szabályozás esetén a megnövekvő tiltott műtétek miatt nemcsak a lelki és fizikai fájdalmat kell a nőnek viselnie, hanem emellett még a büntetést is, miközben a férfiak szépen, kényelmesen hátradőlnek székeikben.