Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló (6478. szám) örvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
2864 hiszem, hogy a tulajdonosnak biztosítani kell azt a jogát, hogy döntsön, dönthessen az üzletrésze hova fordítása vonatkozásában, az üzletrésze működtetése vonatkozásában. A jelenlegi törvény ezt nem teszi lehetővé a kívülálló üzletrésztulajdonosoknak, mert hiába foglalja magában azt a törvény, h ogy ez az üzletrész értékesíthető, ha ennek az üzletrésznek ma nincs piaci értéke, csak használati értéke van. A használati érték viszont a működtetésben testesül meg, és a kívülálló üzletrésztulajdonosnak ez ma nem adatik meg. Az értékesítésre viszont a mezőgazdaság jelenlegi csekély nyereségtermelő képessége miatt nincs lehetőség, és úgy hiszem, hogy belátható időn belül nem is lesz. Ezért nincs piaci értéke az üzletrésztulajdonnak. Mondhatnám azt, hogy ez az üzletrésztulajdon haszonélvezettel terhelt. H aszonélvezettel terhelt, mert a szövetkezet tagjai jogosultak a kívülálló tulajdonos üzletrésztulajdonának hasznosítására. Ellenzéki képviselőtársaim elmondják azt, hogy fennáll annak a veszélye, hogy amennyiben a kívülálló üzletrészek kivonódnak a szövetk ezetekből, úgy a harmónia, a szinkronizáltság megszűnik, mondhatni a hatékonyság csökken. A szövetkezeti visszamaradó vagyonrésznek a működtetése veszélybe kerül. Hadd emlékeztessem őket arra, hogy ma folyik az állami gazdaságok privatizációja. Az állami g azdaságok igen sok termelőeszközt értékesítenek. Értékesítik, hiszen a kárpótlással csökken a termőföldterületük, és nem lesz szükségük olyan nagy mennyiségű, nagymértékű üzletrészre, eszközre, mint amilyenre eddig volt. Ugyanez vonatkozik a szövetkezetekr e is. A szövetkezetekben is folyik a kárpótlás, a szövetkezetek földtulajdona is csökken. A szövetkezetekben is úgymond az eszközhatékonyság romlani fog, ha a jelenlegi eszközmennyiség marad meg egy kisebb szántóterület működtetésére. Én úgy hiszem, hogy e z az ellentmondás feszíti az egész szövetkezetekkel kapcsolatos társadalmat. És legutóbb olvastam olyan kitételt, éppen az Agrárszövetség egyik képviselőjétől, hogy a szövetkezet állami hitel felvétele révén vásárolja meg a kívülállók üzletrészét. Én úgy h iszem, hogy ez a felvetés egy megoldási alternatíva lehet. Csak kétségeim vannak arra vonatkozóan, hogy a szövetkezet elbíre nagyobb, több hitelfelvételt, mint amennyivel jelenleg is birkózik. Ha valakinek részjegye vagy részvénye van, alapvetően elvárná azt, hogy legalább a betéti kamatnak megfelelő osztalékot kapjon. Ez a mezőgazdasági üzletrészek vonatkozásában kizárt dolog. Tehát az üzletrésztulajdonos alapvetően úgy érzi, hogy akkor jár el jól, ha ezt a tőkét kivonja a mezőgazdaságból és egy hatékony abb ágzatba fekteti. Nyilvánvaló, hogy a tőke mindenütt a világon úgy működik, hogy az átlag alatti hatékonyságú ágazatokból kivonódik. Én úgy hiszem, hogy a szövetkezetek jelenleg rendkívül kedvező helyezetben vannak. Nincs piaci értéke az üzletrésznek, e zért nyugton, nyugodtan ülnek és használják a mások vagyonát, a mások üzletrészét, hiszen erre a törvény ma lehetőséget biztosít. Én még nem hallottam olyat ebben az országban az elmúlt hónapokban, hogy a szövetkezet a felajánlott üzletrészt a kívülállóktó l megvásárolta volna. Miért tenné azt, hiszen anélkül is tudja működtetni. (Juhász Pál: És hány cég nem veszi meg a részvényeket, hiába mutogatják neki?) Én azt hiszem, ha törvényileg valamilyen megegyezést írnának elő a kívülállók, illetve a szövetkezet k özött, abban az esetben a szövetkezet is lépésre kényszerülne, vagy megvásárolná ezt az üzletrészt, vagy kiadná a tagnak ezt az üzletrészt. Sőt mi több, el tudnám azt is képzelni, hogy kárpótlási jegyre cserélje ezt az üzletrészt, vagy hovatovább, ha nem t udnak ebben megegyezni, a kívülállóknak lehetőséget biztosítana arra, hogy a szövetkezet tagjai közé felvegye, ami jelen pillanatban szintén a szövetkezet közgyűlésének döntésétől függ. Én úgy hiszem, hogy annak az üzletrésztulajdonosnak, aki működtetni a karja a vagyonát, lehetővé kellene tenni, hogy a szövetkezet, amennyiben nem tud elszámolni az üzletrésszel, nem tudja kiadni, nem tudja megvásárolni, abban az esetben igenis vegye fel ezt a kívülállót a szövetkezet tagjainak sorába, és így lehetővé válik az üzletrésznek a működtetése. Rendkívül kedvező jelenleg a szövetkezeten belüli, úgymond tőkeerős szövetkezeti tagok helyzete. Felvásárolhatják ezt az
