Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
2836 Tisztelt Ház! Azt javaslom, hogy a Népjóléti Minisztérium eddig egyetlen fillérrel sem csökkentett bér- és dologi keretéből és a "teljesí tményfinanszírozás normatív kísérletei" rejtélyes címet viselő 80 millió forintos tételéből 5050 millió forintot csoportosítsunk át a cukorbetegek támogatására. Ezzel a jelenlegi igencsak alacsony, havi 100 forintos támogatást tudnánk 300 forintra emelni. Tudom, hogy ez az összeg sem túl magas akkor, amikor a tej- és húsáremelkedések következtében a 100 forintból lassan három liter tejet sem kap az, akinek a megélhetése, az egészséges táplálkozása, illetve ennek elmulasztása tulajdonképpen az életébe kerül het. Ezért úgy gondolom, hogy módosító indítványunkat képviselőtársaimnak érdemes figyelemmel kísérnie, és nagyon kérem, hogy e dolog jelentőségének tudatában támogassák azt. S ha már szónál vagyok, befejezésül szeretnék korrigálni egy nyilvánosság előtt m egjelent tudatos hazugságot, ami a szocialisták költségvetési javaslatairól jelent meg. Lakner úr, a tárca helyettes államtitkára nem kevesebbet állít egy nyilatkozatában, mint azt, hogy a mi javaslataink antiszociálisak, mert az önkormányzati szociális no rmatívákat, a mozgáskorlátozottak támogatási keretét és egyéb tételeket is javasoltunk csökkenteni. Ez igaz, de javaslataink a nullakulcsos áfa emelésének elhalasztásával álltak összhangban, és tettünk egyébként egyéb, a szociálpolitikára előnyös adó- és k öltségvetési javaslatokat is. Ha ezeket a tételeket együtt nézzük, akkor a mi javaslataink, amelyeket nem fogadott el a tisztelt Ház, mintegy 810 milliárd forinttal hozták volna előnyösebb helyzetbe a szociálpolitikát, mint az elfogadott költségvetés. Azé rt beszélek tudatos hazugságról, mert ezeket az állításokat a riport elhangzása előtt Lakner úr egy általunk rendezett fórumon már elsütötte, és akkor én nagyon szépen és nagyon tapintatosan arra kértem, hogy tanulmányozza együtt javaslatainkat és a valósá gnak megfelelő minősítést használjon majd a jövőben. Sajnos nem ezt tette. Azért ezt a fórumot használom fel a minősítés korrigálására, mert nem sok reményem lett volna arra vonatkozóan, hogy egy Kormánytól nem távol álló lap megjelenteti majd a kért korre kciónkat, a kért helyreigazítást, és aligha bízhattam volna abban, hogy Lakner úr ismételt meggyőzése majd eredménnyel jár. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Soós Károly Attila. Felszólaló: Soó s Károly Attila (SZDSZ) SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vita néhány pontjához szeretnék hozzászólni. Mindenekelőtt az előbb Csépe Béla úrtól – aki, sajnos, most nincs itt – azt hallottuk, hogy egyesek az egyházak túlzott szerepéről beszélnek. Én itt voltam ezen a vitán és igyekeztem figyelemmel kísérni az itt történteket. Én ilyen megfogalmazást nem hallottam. Nem hiszem, hogy az ellenzékben bárki ezt a megfogalmazást használta volna. Viszont – azt hiszem – teljesen indokolt bizonyos döntések kapcsán azt mondani, hogy itt bizonyos megkülönböztető, diszkriminatív döntések történtek, például az egyházi iskolák és az alapítványi iskolák között. A kormánypárti képviselők és a Kormány úgy gondolják, h ogy a szolidaritási járulékot, amelyet a foglalkoztatottak után fizetni kell, azt az egyházi iskolák esetében vállalja át a költségvetés, és bármennyire helytelenítjük is mi ezt a diszkriminatív döntést, ugyanakkor azt is gondolják, hogy az alapítványi isk olák esetében ez ne történjék így. Én nem tudom, hogy milyen alapon lehet egy ilyen döntést megindokolni. Én azt hiszem, hogy ez az elmúlt negyven évünkből jól bevált diszkriminációnak egy új, megfordított formája. Mi azzal a reménynyel indultunk bele a re ndszerváltozásba, hogy az ilyenfajta diszkriminációk meg fognak szűnni. Nem azzal, hogy visszájukra fordulnak, hanem hogy meg fognak szűnni, és továbbra is ezt tartanánk kívánatosnak.
