Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince):
2780 Szeretném konkrétabban is megvilágítani, hogy milyen mulasztásokra gondolok. A budapesti II., III. kerületi bíróság előtt folyamatban lévő egyik perben, az ügyszámát szándékosan nem mondom, amely kezdettől fogva úg ynevezett soron kívüli eljárásban folyik, több mint másfél év alatt nem született érdemi döntés annak ellenére, hogy ez mind az iskolai vélemény alapján, mind pedig az érintett két kiskorú gyermek érdekében már régen szükséges lett volna. Ebbe a másfél évb e az is belefér, hogy egy előkérdésben hozott közbenső döntés elleni fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül több mint három hónapig bírált el, majd a meghozott és az első fokú bírósághoz továbbított döntést a II., III. kerületi bíróság további három hónap alatt postázta ki. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hiszem, hogy a bírói terheltség az oka annak, hogy az ilyen fontos és soron kívüli eljárásban folyó ügyben született másodfokú határozat három hónapig pihenhet, postázásra várva az első fokú bírós ágon. Ebben az ügyben azonban más is történt. Az 1992 szeptemberében megtartott tárgyaláson a felperes az alperes jelenlétében kérte a bíróság ideiglenes intézkedését, tekintve, hogy az alperes most már folyamatosan mintegy hat hónapja kórházi kezelés alat t áll, és a nála elhelyezett gyermek gondozását, nevelését, iskolai munkájában való segítését objektív okból képtelen ellátni. Ma már december van, és az eddig eltelt idő nem volt elég ahhoz, hogy az eljáró bíróság a tárgyaláson előterjesztett kérelem ügyé ben határozzon. A felperes a tárgyalást követően várt másfél hónapot, majd a tarthatatlan helyzetre való tekintettel tisztelettel megsürgette a bíróság döntését. Két hét múlva ismét tisztelettel kérte, a bíróság ne húzza most már tovább az időt, döntsön. ( 14.50) Pár hét múlva a bíróságtól választ kapott, melyben a bíróság a sürgető beadványt, annak egyetlen eredeti, iktatott példányát visszaküldte a felperesnek azzal, hogy nyújtsa be újra sürgetését, de most már három példányban. Hangsúlyozom: mindez egy sü rgősséggel, több mint másfél éve folyó, két kiskorú gyermek sorsát meghatározó gyermekelhelyezési perben. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az igazságszolgáltatásról alkotott kép jobb érzékelhetősége érdekében ragadtam ki az egész képre jelle mző mozaikkockát: szeretném világossá és egyértelművé tenni, hogy én nem egy konkrét ügyben kívánok felszólalni, és nem egy bíró vagy bíróság ellen, hanem egy semmivel nem indokolható és a társadalom számára is elfogadhatatlan jelenséggel szemben kívánok f ellépni. Úgy gondolom, hogy miután az Országgyűlés a Kormány előterjesztésében, két lépcsőben – tavaly és most, nemrégen – jelentősen emelte a bírók fizetését, lassan el kell hogy jussunk arra a szintre, amikor a társadalom ennek fejében követelményeket is támaszthat, nevezetesen azt, hogy nemcsak más munkahelyeken, hanem a bíróságon sem tűrhető el a felelőtlen, hanyag, a lelkiismeretlen munkavégzés, a törvénysértő mulasztás és a döntés felelőssége alól való kibújás. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem: vizsgáljae valaki folyamatosan a bíróságok működését és eljárásait abból a szempontból, hogy az egyes eljárási cselekmények mennyire felelnek meg a jogszerűség, a célszerűség követelményének, valamint az egyszerűség és a gyorsaság alapelvének? Másodszor: vizsgáljae valaki a bíróságok ügyvitelének gyakorlatát, s ha igen, milyen alapossággal és milyen rendszerességgel? Végül: az elmúlt két év során vontake már felelősségre bírót vagy bírósági alkalmazottat a fentiekben jelzett törvénysértő mulasztásokért? Köszönöm a meghallgatást, és várom államtitkár úr szíves válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Képviselőtársaimat megkérem, ne hagyják el a helyüket: válasz után újból létszámmegállapítás következik.
