Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2653 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A döntő többé már nem a gazdasági és társadalmi rendszerek öncélúsága és túlélése, hanem maga az ember, aki célja és hordozója egy egész társadalmi életnek. Éppen mert az ember , mint személy minden társadalmi tevékenység célja és hordozója, szükségszerűen adódik az ember belső kötelezettsége azáltal, hogy másokkal együtt jelen van a társadalomban, törekszik annak teljességére, ami benne mint Isten képében ott van. Így következik az ember személyes méltóságából a szociális dimenzió. Ez jogot és egyben kötelességet jelent a felelősségben való osztozásra a társadalmi élet minden szintjén – írta két esztendővel ezelőtt Johannes Schasching jezsuita tudós Rómában. A személyiségi elvet és a szolidaritás elvét különösen lényeges hangsúlyozni egy olyan időszakban, amikor a társadalmi feszültségek egyre fokozódnak. A rendszerváltást ugyanis nem forradalom, hanem a megelőző társadalmi rend világméretű összeomlása tette lehetővé. Az összeomlá st – jól tudjuk – elsősorban a szocialista gazdasági modell életképtelensége okozta. Ezt a megrokkant gazdaságot örököltük. Talpraállítását, átalakítását rengeteg áldozattal érhetjük el még akkor is, ha az átalakulási folyamatot a kormányzat igyekszik opti málisan vezényelni, amelynek során a gazdasági élet szereplői nagyfokú rugalmasságról tanúskodnak. (12.00) Ám ki hozza az áldozatot, mi legyen az áldozatvállalásra kényszerülőknél az a tűrési határ, amely már nem léphető át az egzisztenciális lé t veszélyeztetése nélkül? Versenyre épülő társadalmunk mennyire lesz kegyes a vesztesekkel szemben, és a segítő jó szándékhoz társule majd gazdasági erő? Sorjázó kérdések, amelyek nyugtalanítják a társadalmat, és amelyekre – legalábbis részben – a szociál is igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényjavaslatnak kell választ adni a személy javának és a közjónak a szolgálata jegyében. Az előttünk lévő javaslat által felvállalt feladat tehát nem kicsi. Már csak azért sem, mivel a szocialista rendszer a szociális gondoskodás számos formáját építette ki, nem egyszer az ország anyagi állapotához képest túlzóan. A mai ember természetesen ehhez viszonyít és ad hangot elégedetlenségének. A törvényjavaslat igyekszik megfelelni a várakozásnak, új intézményeke t, megoldásokat tár elő, amelyekre régen vártunk. Fontos fogalmakat tisztáz, és összességében érzékenyen határozza meg a szorult helyzetben lévők számára biztosítható segítségnyújtás rendszerét, annak mozgásszabályait. Csakhogy elegendőe segítségnyújtásró l beszélni? Tisztelt Ház! Kifogásolom, hogy a tervezetnek nincs preambuluma, amely annak a leírását tartalmazná, miért szabályoz és miért nem szabályoz bizonyos ellátásokat a törvény, továbbá helyet kellene adnia a szociális biztonság megteremtésére vonatk ozó legfontosabb alapelveknek is. Kétségtelen: a törvényjavaslat célul tűzi ki a szociális biztonság megteremtését és ennek érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogos ultság feltételeit, érvényesítésének garanciáit, a "bonum commune", a közjó szellemében, vagyis a célok elérésére szükség van támasznyújtó segítségre. Megnyugtató, hogy kiterjeszti hatályát a Magyarországon élő magyar állampolgárokon kívül az állandó tartó zkodásra jogosító, személyi igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, valamint a magyar hatóságok által menekültnek elismert személyekre is. Etikai értékéhez tartozik, hogy a figyelmet az egyének és a helyi közösségek önmagukért vállalt felelősségére fordítja. Emlékszünk rá, az előző rendszer kiölte az emberekből a felelősségérzést, amelyre egy felnőtt társadalomnak feltétlenül szüksége van, hogy ne nevezzék kiskorúnak. Az embert hirdették meg legfőbb értéknek, ugyanakkor például az egészségvédelemről úgy gondo lkodtak: majd a táppénz mindent megold.
