Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2251 úgy további 40 milliárd hiány keletkezett volna, s ezt a hiányt a Kormány a kiadások csökkentésével tüntette el. Ha pusztán csak a hiányt vennénk figyelembe, akkor ez a költségvetés bizonyos szempontból előremutató lenne, hiszen, min t jól tudják képviselőtársaim, nem is olyan régen tárgyaltuk az 1991es társadalombiztosítási zárszámadást és módosítottuk az idei évi költségvetést is. 1991ben a remélt nullszaldó helyett a hiány mintegy 22 milliárd, az idei évre prognosztizált egyensúly helyett mintegy 3040 milliárd forint körül várható. S mint ahogy a társadalombiztosítás nevében is benne van a biztosítás szó, így a kormánypárti képviselőtársaim is, remélem, jobban átérzik, hogy a jövő generációinak terhére adósodunk el, az ő kárukra k öltekezünk túl. A továbbiakban végigmennék az általunk fontosnak ítélt problémákon, de előtte sajnálatos módon le kell szögezzük, hogy a Kormánynak nincs átgondolt és átfogó forgatókönyve a társadalombiztosítási költségvetés válságának menedzselésére, és l épéseit rövid távú, konfliktuskerülő megfontolások igazgatják. Ennek a bizonyságául szolgálnak az elmúlt évek történései, de erről árulkodnak a beterjesztett költségvetés számadatai és paragrafusai is. A FIDESZfrakció nevében az elkövetkezendőkben a hiány finanszírozásáról, a profiltisztításról, a társadalombiztosításnak átadandó vagyon problémaköréről, a kintlévőségek helyzetéről és a bevételek megalapozottságáról, valamint az egészségügy várható alakulásáról és pénzügyi gondjairól szólnék egy kicsit rész letesebben. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára jó néhányan tudják, ám nem árt elégszer hangsúlyozni, hogy az idén is, jövőre is a társadalombiztosítás – a pénzügyminiszter úr által is elismerten – több mint 40 milliárd forintnyi, központi költségve tésből finanszírozható, szociális jellegű kiadást finanszíroz. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy az idén mintegy 8 milliárdos többlettel zárt volna a büdzsé. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez jó egyszázaléknyi járulékcsökkentést tett volna lehetővé, és a tárgyalandó jövő évben is egyensúlyról számolhatnánk be, mármint abban az esetben, ha ezen 40 milliárd profiltisztítás megtörtént volna, és nem a társadalombiztosítás költségvetésében szerepelne ez az összeg. Egyszázaléknyi járulékcsökkenés pedig elég komoly kedvezményt jelent – még ha szimbolikusan is – a munkáltatóknak. (11.30) Ám ez a Kormány nem szereti a tiszta helyzeteket, és inkább fizettet a társadalombiztosítással 40 milliárdot, hogy aztán később lenyelje ezt a békát, hiszen a társad alombiztosításnak nincs mozgósítható vagyona, s mára már tartaléka sem. Ezt az 1991es zárszámadásnál már felélte a kormánypárti képviselők révén az ország. Akkor egyébként ez ellen élénken tiltakoztunk. Ennek ellenére érdekes az, ami a jövő évi hiány fina nszírozásánál történik. A Kormány, és személy szerint Kupa miniszter úr, a társadalombiztosítással kívánja a kötvénykibocsátást elvégeztetni, miközben – mint mondtam – ennél több pénznek megfelelő ellátást finanszíroztat vele úgy, hogy csak kamatjait kíván ja állni, és ugyan kezességet vállal a törlesztésre is, de a visszafizetést a társadalombiztosítás nyakába sózza. Ez a szabályozás nem más – és itt finoman fogalmazok – , mint álszentség, hiszen a társadalombiztosításnak az elkövetkezendő években a szakmai prognózisok szerint mintegy évi 3040 milliárd forinttal nő majd a hiánya. Mi – és erre már a központi költségvetéshez be is nyújtottunk módosító indítványokat – csak a Kormány kibocsátásában tartjuk elfogadhatónak a hiány finanszírozását. Ugyancsak rendkí vül kusza a helyzet az átadandó vagyon ügyében. Miközben már az idei költségvetésben szerepel egy olyan tétel, amely az átadott vagyonok hozadékát tartalmazza, ez 1 milliárd 880 millió forint, s a jövő évre mintegy ötmilliárd forint van előirányozva, addig a vagyonátadás dolgában nem történt semmi. Nincs eldöntve a vagyon portfoliója s a vagyonkezelés mikéntje sem. Teljes a tudatlanság és a homály az ügy körül, a felek egymásra mutogatnak. Eközben
