Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2215 véleményeket és igén yeket is átformáló, de szavazói bázist megőrző politikát kellene elsajátítanunk, halljuk a tanácsokat. Nagyon nehéz ennek a követelménynek eleget tennünk, és az élet és halál közötti választás, az élethez való jog és a halálos ítéletekhez fűződő pallosjog közötti jogosítványok összevetésének kérdésében. Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere, mondták a régi antik Rómában. A történelmi példák arra intenek, hogy az emberi jogok élharcosai többségükben elbuktak, és így törekvéseik csak később teljesültek. Vigyáznunk kell tehát. A felszólalásom elején említett, a paraguayi indiánok személyiségi jogaiért kiálló jezsuita atyák többsége gályarabként halt meg, vagy rabszolgavadászok golyóitól, sokan láthattuk tragédiájukat a Miszszió című fi lmben is. Az amerikai fekete rabszolgák felszabadításáért küzdő Nat Turnert 1831ben, John Brownt 1859ben akasztották fel. Szerencsétlen véget ért a gyermekek élethez való jogát először deklaráló és az apák gyermekeik élete feletti pallosjogát véglegesen megvonó, emiatt nagyon népszerűtlenné vált pannóniai császár, illetve császártestvérek. Történészek ezt a sorsot úgy summázzák, hogy túlságosan előrefutottak kereszténységükből fakadó reformintézkedéseikkel, és ezt a korabeli társadalom nem viselte el, eme llett kedvezőtlen nemzetközi körülmények hatására szükségszerűen elbuktak. A számukra kedvezőtlen nemzetközi körülmények oka BelsőÁzsiában rejlett. A terjeszkedő ázsiai avar birodalom elől nyugatabbra húzódtak a Szienpi törzsek, előlük a heftaliták tértek ki, és Európa felé szorították az alig 200 éve megszerzett legelőikről a hunokat. A hunok átkeltek a Volgán, előlük alánok és gótok tömegei menekültek a Római Birodalom irányába, magukkal sodorva más népeket is. A szaporodó barbár betörések elleni harcok megpróbáltatásaiba halt bele Valentinianus császár valahol itt Pannóniában. A római családfők millióira sérelmes, de a gyermekek élethez való jogára kedvező döntéseihez ragaszkodott testvére, Valens is, az új császár. 375ben a hunok, átkelve a Don folyón, legyőzték a gótokat. Menekülő gótok és alánok százezrei keltek át a Dunán. Valens élelmiszerjuttatással kívánta őket a Duna mentén tartani, de korrupt hivatalnokai a segélyek zömét ellopták. A népáradat megindult a birodalom fővárosa, Konstantinápoly felé , és Valens, a Hadrianus császárról elnevezett városnál, Hadrianapolisnál, a mai Edirnénél sikertelenül igyekezett ellenállni. A birodalom legjobban felszerelt nehézfegyverzetű légióiból 40 ezer halott maradt a harcmezőn, 378 augusztusában, és a súlyosan s ebesült császárra, akit egy házban kezeltek, rágyújtották a házat a gót harcosok. Nyomorultul pusztult el, bennégett a házban a gyermeki jogokat védő Valens császár. Ki tudja már, hogy milyen mértékű káröröm kísérte az előjogaiktól megfosztott régi szokása ikhoz ragaszkodó ókonzervatív családfők részéről a császár vereségét? Hiszen hasonló példák sokaságát ismeri a történelem, olyan példákat, amikor is az előjogaiktól megfosztottak inkább hozzájárultak országuk bukásához, semmint lemondtak volna előjogaikról . Ismerős ez a káröröm a magyar történelemből is, így hagyták cserben a kiváltságaik egy kis részétől megfosztott nagyurak IV. Bélát a muhi csata előtt, így hagyta cserben a konzervatív magyar nemesség a parasztbarát kalapos királyt, II. Józsefet a török h áborúban. Rövidlátó volt a kárörvendő római családfők öröme is. A győztesek egyik fele, a gótalán lovashadtest és szekértábora, miután 3 évtizedes útján több ezer km hosszon módszeresen kifosztotta a Római Birodalmat, új hazát foglalt magának a hunoktól t ávoli Hispániában, nevüket ma is őrzi a katalán föld. A győztes hadi nép másik fele 3 évtized múlva 410ben magát Rómát is elfoglalta és kirabolta. Nos, megértee a pannóniai császárok, Valentinianus és Valens határozottsága? És itt legyünk realisták. Való színűleg nem is a gyermekek érdekében, hanem a pogány hitvilágot konzerváló családfői hatalom ellenében. Azt ma már nem lehet megmondani, hogy néhány tízezer fegyverforgató és sértett családfő távolmaradása helyett azok időben történő bevonulása megállítot ta volnae a népvándorlást? (22.00)
