Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2212 Mondandóm végére érve, nem nehéz a következtetés. Én a lehető legliberálisabb megoldásra voksolok, mert a tervezett korlátozást szűk látókörűnek, a nők számára hátrányosnak, döntési szabadságukban korlátozónak, nota bene alkotmányellenesnek tartom. Ép pen ezért, ha a tisztelt Ház ez utóbbi megoldást emelné törvényi szintre, akkor csatlakozom azokhoz, akik abortuszügyben népszavazást kezdeményeznek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Hodosán Róza tapsol.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra kö vetkezik… dr. Fekete Gyula az előbb elmondta a mondanivalóját vagy az csak reagálás volt? (Dr. Fekete Gyula: Az csak egy kétperces volt.) Akkor megadom a szót dr. Fekete Gyula képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKE TE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat eddigi általános vitája során elhangzott hozzászólások számomra három olyan lényeges kérdésre nem adtak választ, amelyekre még a részletek m egtárgyalása előtt, az általános vita időszakában valamilyen megoldás kell, hogy körvonalazódjon. Az első felvetődő kérdés az, hogy megfontolt, hosszú távra szóló törvényt tudunke alkotni? A kormányzat részéről elhangzott ugyan bizakodás, ígéret, hogyha e zt az előterjesztett törvényt megszavazzuk, akkor hosszú távon pontot teszünk erre a vitára. De találkozva egyesületekkel, érdekképviseleti szervekkel, az A- vagy a Bvariáció iránt elkötelezett társaságokkal, számolatlanul kapjuk az alkotmányosságra, a nő i szuverenitásra és az élethez való jog korlátozhatatlanságára hivatkozó szemrehányásokat. Bizonyosra vehető, hogy még meg sem szárad a nyomdafesték a majd megszavazott törvényt kihirdető Magyar Közlönyön, már valakik vagy valamely szervezetek küldik kifog ásaikat az Alkotmánybírósághoz. Emiatt van annak valószínűsége, hogy a belátható jövőben ismét foglalkoznia kell a tisztelt Háznak e törvényjavaslat néhány paragrafusával. Nincs meg tehát bennem sem az a törvényhozói magabiztosság, az a jóérzés, amit más t örvény megszavazása során érezhettünk sokan, no, ezt a törvényt sem kell 2530 éven belül megbolygatni, annyira jól benne van minden probléma megoldása. A második gondom az eddigi hozzászólásokkal az volt, hogy sok felszólaló már most, az általános vita id őszakában a részletes vita mezejére lépett, bizonyos paragrafusok kívánatos kiegészítésével vagy átfogalmazásával foglalkozott, mert el kívánta kerülni az úgymond moralizálást, az életre vagy halálra való ítéltetés jogosultságán való töprengés stádiumát. B elemenekültünk már a részletek dzsungelébe, csakhogy ne lássuk a fáktól az erdőt, csakhogy ne beszéljünk arról, ami a lényeg, arról, hogy ennek a törvénynek a megalkotására az Alkotmánybíróság kötelezte az Országgyűlést. Az után kötelezte erre, hogy alkotm ányellenesnek minősítette a halálos ítéletek meghozatalát és végrehajtását, és szembesülnie kellett azzal a problémával, hogy a terhességmegszakítás is egyfajta halálos ítélet végrehajtása. Törvénytervezetünknek az is lehetne az elnevezése, hogy törvény a halálos ítéletek végrehajthatóságáról. A magyar törvényhozás legparadoxabb, legellentmondásosabb törvénye lenne ez, amelynek a lényege az lenne, hogy halálos ítéletet csak tökéletesen ártatlan emberen szabadna végrehajtani, hiszen a még meg nem születettek a legártatlanabbak, és a gyermekgyilkosok, a családirtók, a gátlástalanul öldöklő gengszterek életét nem veszélyeztethetné semmilyen bírói ítélet. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy a halálos ítélet megsemmisítéséről hozott alkotmánybírósági hatá rozat logikai továbbgondolása kényszerítette ránk ezt a vitát, ennek ellenére ezt a kiváltó okot gyakran kerülgetjük. Ebből fakad az általános vitában elhangzott hozzászólások harmadik hibája, az, hogy – tisztelet a kivételeknek – többségünkben nem a törvé nytervezet címének megfelelő témakörben mozgunk. Nem
