Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2213 a magzati élet védelmének jogi kereteit igyekszünk szilárdítani – ami a törvénytervezet címe – , hanem a magzati élet kiolthatóságának a jogi feltételeit igyekszünk minél puhábbá tenni. Ismét hangsúlyozom , hogy néhány hozzászóló már rámutatott ennek a törvényjavaslatnak erre a hibájára. A kulcskérdés az, hogy önálló élettel rendelkezike, önálló individuumnak tekinthetőe a magzat? Az emberi történelem elmúlt másfélszáz évében az emberi jogok forradalmi gy orsasággal kiteljesedtek. Ma már – néhány ország kivételével – vitathatatlanul megilletik a személyt illető jogok a hajdanvolt rabszolgák utódait vagy a nőket, a gyermekeket, a lakosság többségétől nyelvében, vallásában vagy kinézetében különböző embereket vagy az uralkodó pártoktól, politikától független személyeket. Esetünkben az eldöntendő kérdés az, hogy a születéskor kezdődneke, ekkor lépneke érvénybe a személyt illető emberi jogok vagy már korábban, a magzati korban, és ha akkor, akkor hány hetes va gy hány hónapos korban? Hadd említsek meg néhány állomást az emberi jogok kiteljesedésének folyamatában. 1550ben a spanyol tudomány egyik központjában, Valladolidban, hosszas tanácskozás és vita után az összegyűlt tudósok, egyházi emberek megállapították, hogy az amerikai indiánok emberek. Van lelkük, tehát keresztény hitre téríthetők és ebből fakadóan megilletik őket azok az emberi jogok, amelyek a korabeli feudális viszonyok között megillethették a keresztény felekezet barátait. E tudományos megállapítás gyakorlati életbe való ültetése sok nehézséggel, bajjal járt, így nem csoda, hogy több mint másfél évszázad múlva paraguayi jezsuita atyák olvasni, énekelni és zenélni tudó indiánokat visznek spanyol földre annak érdekében, hogy ott elismerjék emberi mivo ltukat és így megmenekülhessenek a rabszolgasors elől. Az Amerikai Egyesült Államokban 135 évvel ezelőtt, 1857ben a Dread Scotthatározat kijelentette, hogy a fekete bőrű rabszolgákat nem illetik meg a személyeknek járó jogok. Eladhatták, tönkredolgoztath atták, sőt meg is ölhették őket a tulajdonos kényekedve szerint. A nők jogai a múlt század végén ugyancsak csorbák voltak Európa legtöbb országában. Németországban például férjük beleegyezése nélkül nem folytathattak semmiféle üzletvitelt, örökölt vagyonu kat is a férjük kezelte, gyermekeik neveléséről is a férj intézkedhetett. Nem lehetett szavazati joguk, de meg kell említenem, hogy a nőknek nem volt szavazati joga NagyBritanniában sem és Wyoming és Colorado államok kivételével az Amerikai Egyesült Állam ok területén sem. A gyermekek élethez való joga tekintetében a világ sokat köszönhet Pannónia szülötteinek. Nemcsak most, 1992ben vitatkozunk afölött, hogy kiket illet meg a döntés joga élet és halál kérdésében, hanem már több mint 1600 évvel ezelőtt is h eves vita tárgya volt ez a kérdés, ugyanitt Pannóniában. 363ban lépett trónra I. Valentinianus pannóniai születésű római császár, és nem utolsósorban pannóniai tanácsadóira, híveire támaszkodva császári dekrétumban semmissé nyilvánította a római pogánykor egyik alapvető törvényét, a családfő apa jogát arra, hogy rendelkezzen gyermekei vagyonáról, életéről vagy haláláról. Az apai hatalom császári csorbítása ennek az ezeréves ősi és eddig senki által nem vitatott jognak a megszüntetése nagy felháborodást kel tett éppen abban a rétegben, amelynek fegyvereres erejétől, közigazgatási ismeretétől maga a birodalom is függött. A "Ius vitae ac necis" értelmében az apa lecsukhatta, rabszolgának eladhatta, sőt meg is ölhette gyermekeit. Ez utóbbira leggyakrabban akkor került sor, ha úgy ítélte meg, hogy nincs elegendő pénze vagy terménye a család eltartására. (21.50) A gyermekek megölésének a császári tilalma akkor egyet jelentett a magzatok megölésének a tilalmával is. Önáltatás lenne elhinnünk azt, hogy az emberi jogo k fejlődése az emberi történelemben töretlen diadalmenet, hogy az emberi jogok kiteljesedéséért küzdők osztályrésze többségében az ünneplés és a hála volt.