Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HODOSÁN RÓZA (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
2203 Én úgy gondolom, néhány olyan kérdést szeretnék megemlíteni, amelyek kifejezetten a törvé nyre, a paragrafusokra vonatkoznak. Nem értek egyet Balogh Gáborral abban – azt hiszem, ő említette – , hogy a férfiak kimaradtak ebből a törvényből. Az egyik legpozitívabb része, kitétele ennek a törvénynek, hogy a döntésbe, ha lehetséges, az apát is bevon ja, s azt hiszem, ez egy teljesen új gondolat. Nagyon fontos és pozitív elemnek tartjuk a törvénytervezetben az orvosi lelkiismereti szabadságnak a kérdését, amely szintén először jelenik meg a magyar törvényhozásban. Nagyon fontosnak tartjuk és komolyan t ámogatjuk a családvédelmi, szexuális ismeretek oktatási kötelezettségének az oktatási rendszeren belül való megvalósítását, a családvédelmi szolgálatok megszervezését, a térítésmentes terhesgondozást, valamint a várandósági pótlékot. Ugyanakkor azonban sze retnénk fölvetni néhány problémát, pontosan ezekkel a családvédelmi szolgálatokkal kapcsolatosan több olyan nő jelezte felénk, hogy bizonyos ellenérzések alakultak ki a szervezettel kapcsolatosan, mert úgy érzik, ennek működése hasonlít a korábbi ABbizott ságokhoz. Nagyon fontos feladatot látnak el, a nők szívesen fordulnak ilyen családgondozó szervezetekhez, de mivel a magzatelhajtásban való döntésnél is szerepet játszanak, ezért ez a két kritérium az emberek fejében összeolvad. Talán jó lenne, ha valamily en formában a tanácsadó szolgálat tevékenysége jobban meg lenne ismertetve az emberekkel, hogy ne ellenérzésekkel kezdjük már ezt a programot, hanem valóban nyitottabban fordulhassanak az emberek hozzá. Egy törvény érvényre jutásánál nagyon fontos, hogy az elején az emberek milyen bizalommal fordulnak az új intézményekhez. (21.00) Már csak azért is, mert a szolgálatok működése társadalmi segítséget és társadalmi ellenőrzést is igényel. De az engedélyezési eljárás következtében kis kérdőjelek vannak az ember ekben. A törvény előterjesztői szerint a magzat védelmének a népegészségügyi szolgálathoz, illetve szociális vonatkozásaiban az önkormányzatokhoz kell kötődnie, és hosszabb távon mindez egy átfogó családvédelmi szolgálatban öltene testet. Én ezt a célt ren dkívül támogatom szellemében, csak félek attól, hogy a realitás gátat fog ennek szabni. A szolgálatok az eddig is hagyományos helyzetű család- és nővédelmi tanácsadók keretében működnének, amelyek érdemi fejlesztésére fordított jelentős pénzeszközök beterv ezését viszont nem látjuk a költségvetésben. És nem látható az oktatási törvényben sem a kötelezővé tett teendőknek az anyagi háttere. Ezzel kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy igazában akkor tudnánk jól dönteni egy törvényben, hogyha megkaphatnák a képviselők, és azt hiszem, a társadalom is, hogy az elképzeléseinknek milyen anyagi háttere van. Igazában itt kezdődik valahol a cél és a megvalósíthatóság közötti ellentmondás. A másik ilyen problémánk, hogy az új szociális törvény tervezete sem egy elhúz ódó és mélyülő gazdasági krízissel számolt. Nincs szociális válságkezelő programrésze ennek. Egyetlen új normatíva ellátását látjuk, hogy szigorodnak a társadalombiztosítási ellátások, és megmarad a gyermeknevelési támogatás. Ebben nagyon sok választópolgá r fordul hozzánk, hogy mit ígérhet felelősen ebben a helyzetben a képviselő, mit mondhatunk az embereknek ahhoz, hogy ezt a törvényt el tudjuk valóban fogadtatni. Szeretnénk tudni, ami szintén nem derült ki a törvényből, hogy milyen elvek alapján választjá k ki az úgynevezett tanácsadó bizottság tagjait. Tehát hogyan ellenőrzik a tevékenységüket, a szakszerűséget hogyan biztosítják. Volt egy másik nagyon fontos vélemény ezzel a törvénnyel kapcsolatban, mégpedig az, hogy nagyon nagy az igény arra, hogy szakor vosok és szakmailag komolyan felkészült emberek vegyenek részt ebben a munkában. Azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos része lesz majd a megvalósításnak.
