Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HODOSÁN RÓZA (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
2200 a döntést. De a törvénynek – amiről beszélünk – mindenképpen biztosítania kell azt a játékteret, hogy kiki ezt a nagyon kemény, nagyon nehéz, feszültségektől egyáltalán nem mentes döntést m eghozza. Luther Márton úgy fogalmazta meg ezt a kérdést, hogy az élet két területen áll előttünk. Az egyik területe az életnek a törvény világa és a másik területe az evangélium világa. Az evangélium világa az, amely belülről, belső értékrend segítségével irányítja, kormányozza az embereket, és ezen keresztül így az Úristen. A másik világ a törvény világa, ahol bizony kemény feltételek érvényesülnek. E gondolat jegyében született meg későbbiekben az állam és az egyház szétválasztásának az elve, és e gondola t jegyében született meg az is, hogy a két terület tartsa egymást tiszteletben, de ne szóljon bele egyik a másik területébe. Tehát az állam lelkiismereti kérdésekben ne szóljon, az egyház pedig ne törekedjék politikai hatalomra. Ha áttesszük e nagyon is já rható gondolkodásmódot a magzati élet védelmére, akkor keresztyén emberként csak azt fogalmazhatjuk meg: nem kérdés, hogy egy keresztyén embert gondolkodása, mentalitása csakis az élet oldalára állíthatja. De soha nem fogalmazhat meg olyan maximális kitéte lt, hogy amit én mondok, az mindenki számára igaz kell legyen. Feszültségektől és gondoktól terhesen hozzuk hát meg a döntést! Azt gondolom azonban, hogy egy mérsékelten megengedő törvény semmiképpen nem életellenes. Hiszen emögött ott kell meghúzódnia kiki felelősségének a saját szintjén, hogy az élet, mindannyiunk élete teljesebbé válhasson; a politikának éppen úgy, mint a kultúrának, vagy az egyházaknak, kinek milyen tálentum és milyen megbízatás adatott ebben az életnek nevezett játéktérben. Befejezésk ént hadd foglaljam össze: azt gondolom, hogy akkor tölti be a törvényjavaslat – és mindaz, ami mögötte van – a maga küldetését, ha mindannyian sóvá, világossággá és kovásszá tudunk lenni, hogy valóban emberi méltósággal tudjon mindenki élni, erkölcsi tartá ssal rendelkezzenek az emberek, benne mi magunk is. Így tudjon mindenki szabad döntést hozni, vállalva az életet. Úgy hiszem, így lehet intézményrendszerében és gondolkodásában egy törvény valóban mérsékelten abortuszt megengedő, de valójában mégis az élet et pártoló törvény, mert hiszen a törvény mögött mi vagyunk emberek, akik csak életet pártolóak lehetünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Hodosán Róza képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége. HODOS ÁN RÓZA (SZDSZ) Visszalépek. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Elnézést kérek, kicsit később. Most egy kormánypárti képviselő következik. Dr. Marx… (Az elnök a fejével nemet intő Marx Gyula képviselőre néz, majd folytatja.) Nem. Dr. Ugrin Emese. Elnézést kérek, a li sta már kicsit zavaros. Ugrin Emese következik. Felszólaló: Dr. Ugrin Emese (FKgP) UGRIN EMESE, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni Laborczi Géza képviselőtársunknak mindazt, amit elmondott. Azt hiszem, nagymértékben meg könnyítette a dolgunkat. Én is úgy vallom, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik és a törvényeknek mindig figyelembe kell venni – még a vallásos ember számára is azt – , hogy a döntéseik szabad akaratból születhessenek meg. Egyetlen idézettel próbáltam – azt hiszem – érzékeltetni, amit Walter Kerber atyától vettem, aki egy jezsuita társadalomtudós, aki a politika és az erkölcs közötti határmezsgyét úgy próbálta
