Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
2193 felszólalóra, aki utalt az Alkotmánybíróságra, valamint én magam is emlegettem az Alkotmánybíróságot, amely ez t a penzumot ránk rótta: tekintettel arra, hogy ez az állapot fennáll, amit az előbb elmondottam, az Alkotmánybíróság hatáskörébe kellene ezt a döntést utalni, mégpedig szakmai és erkölcsi elit segítségével – és ők magas jogászi tudományokkal hozzák meg ez t a döntést, amely kell hogy szolgálja a családot, a nemzetet és a társadalmat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tehát következik Fodor András Attila képviselő úr, és az elnöklést átadom Szűrös Mátyás ale lnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF) FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt beszédem érdemi részéhez kezdenék, hadd kapcsolódjam egy gondolat ere jéig Dénes János képviselő úr előbbi felszólalásához. Ő azt mondta: kár, hogy 1918nál abbahagyta Balogh képviselő úr a statisztika folytatását… Annyit mondanék, hogy 1920tól napjainkig – tehát amikor Magyarország területe azonos volt – két harminchat éve s periódusra osztva az eltelt 72 évet, megállapíthatjuk, hogy az első 36 évben, amikor pedig egy öldöklő világháború pusztított ezen a földrészen és Magyarországon, 1,8 millióval több gyermek született Magyarországon, mint a második 36 évben. Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Országgyűlés! Madách örök értékű látomásában, Az ember tragédiájában az első emberpár álombéli bolyongásai révén, megismervén az emberiség sorsát, Ádám, a látottak feletti elkeseredésében, odaáll a kétségbeesés szirtfokára, hogy levesse magá t. Ha megteszi, vége az emberiség történetének – még mielőtt igazából elkezdődött volna. A jövő reménytelen, látszólag nincs, ami megmentse Ádámot és vele az emberiséget – és mégis: Éva szavai – anyának érzem magam – nemcsak értelmetlenné teszik Ádám önpus ztítását, hanem egy csapásra értelmet adnak az első emberpár, ezzel az emberiség létének. Képzeljük el azt a groteszk helyzetet, hogy Éva az anyaság hitvallása helyett azt mondja: "Válsághelyzetben vagyok, vesd le magad!"… Ezzel a Téglási Imrétől kölcsönve tt fikcióval remélem, jól tudtam érzékeltetni azt, hogy melyik felfogás szolgálja az emberiség jövőjét és fennmaradását. (Hodosán Róza: Sikerült.) Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban ugyan azt hallottuk, hogy nem kell eltúlozni ennek a törvén yjavaslatnak a jelentőségét, én mégis azt mondom, hogy nemcsak a társadalom jelentős részét érdeklő és sokakat érintő kérdésről van szó, hanem olyan kérdésről – a magzati élet védelméről – készülünk törvényt alkotni, amelyet évezredek óta – mióta Mózes a h egyről lejőve a kőtáblára véste az isteni parancsot: ne ölj! – a legfőbb törvény, az erkölcsi törvény szabályozza. Az utóbbi négy évtizedben azonban, amikor a totalitárius diktatúra ideológiája minden értéket – így az erkölcsöt is – háttérbe szorított, a t ársadalom az értékvesztés állapotába került. Ettől kezdve napjainkig alacsony szintű – az Alkotmánybíróság szerint formai okból, de az indokolásból leszűrhetően tartalmukban is – alkotmányellenes jogszabályok szabályozták a kérdést: nem a magzat jogvédelmé t, hanem a terhességmegszakítást. Először fogja tehát a magzat jogvédelmét hazánkban az írott magyar jogrend részét képező törvény szabályozni. A tét nem csupán azt, hogy milyen szabályozás lesz hatályban 1993. január 1jétől, hanem az is, hogy a szabadon választott Országgyűlés törvényerőre emelie az elmúlt évtizedek közel 5 millió életet a törvényesség leple alatt kioltó, embertelen, alkotmányellenes gyakorlatát, vagy igent mond az életre, és elutasítja azt.
