Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
2189 megváltozott a véleményem, s meggyőzött arról, amit tudat alatt én is tudtam, hogy az emberi élet nem osztható fel csökkent értékű és tel jes értékű szakaszokra. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek miatt egy fogyó nemzet, egy öngyilkos nemzet, egy, a kommunizmus lélekrombolása által meggyötört nemzet tagjaként olyan megoldásokat tudok elfogadni, különös tekintettel az e tervezetben jelentős magz atvédelmet nyújtó Aváltozatra, amely megoldások – ha fokozatosan is, ha évek alatt is, ha kompromisszumokat tükrözve is, de mégis az élet teljesértékűsége mellett tanúskodnak. Elismerem tehát, hogy a gyilkos anyákat nem mindig lehet megbüntetni magzataik halála miatt. Ezzel együtt egyértelműen vallom, hogy ez a Parlament kénytelen lesz – remélhetőleg nem széles körben – gyilkosságokra büntetlenséget biztosítani, remélhetőleg nem hosszú időre, azért, mert a következetes és teljes tiltás jelen társadalmi vis zonyaink között életidegen és felelőtlen döntés lenne. A gyilkosságot persze nem az elmúlt büntetőtörvénykönyv értelmében használom. Ezzel a véleménnyel arra szavazok, hogy a művi terhességmegszakítások lehetőségét az eddiginek csekély töredékére kell szor ítani. Eszembe jutnak a költő szavai: "Aki él, az mindmind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön." Szeretném hinni, hogy a magyar Parlament nem járul hozzá ahhoz, hogy a már megfogant életek is kivételesen maradjanak meg. A mi para ncsunk a közösség életének parancsa, azzal a hatalmas teherrel együtt, amelyet ez a közösségi élet mindannyiunkra hárít, gazdasági, szociális és egyéb tekintetben. Nincs más választásunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszö nöm szépen. Következik Balogh Gábor független képviselő úr. Felszólaló: Balogh Gábor (független) BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájában azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy néhány előttem szólótól eltérően nem kívánok ismert, nagy emberekre, államférfiakra hivatkozni, mert véleményem szerint az adott korból kiszakított vélekedésük napjainkban lehet, hogy hamisan cseng és félreérthető. Most a Kormány által, a magzati élet védelméről címen beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban kijelentésem egyik indokát meg is világítom. Az mindannyiunk előtt ismert, hogy az ország összlakosságán belül a magyarok, egészen a XX. századig, kisebbséget a lkottak. A demográfiai adatok szerint a törökök kivonulása után több évtizeden keresztül például a születések száma nem érte el az ország területén élő más kisebbségek születési arányát. Az 1800as években azonban megváltozott a magyar populáció népességs zületési arányszáma, amikor is a magyar népesség létszáma az összlakosságon belül relatíve jobban emelkedett, mint az egyéb nemzetiségeké vagy népeké együttvéve. Konkrét statisztikai adatot mondanék: 1720ban Magyarország össznépessége 2,5 millió volt, ebb ől magyar népesség 1,2 millió, nem magyar anyanyelvű népesség 1,3 millió. 1789: össznépesség 8 millió, magyar népesség 2,3 millió, nem magyar 5,6 millió. 1850: össznépesség 11 millió, magyar népesség 5 millió, nem magyar 6,4 millió. 1880: 14 millió az össznépesség száma, magyar népességé 6,4 millió, nem magyaré 7,3 millió. Nem sorolom tovább az adatokat. Szintén köztudomású, hogy a kisebbségi lét már abban a korban is számos olyan politikai, egzisztenciális és etnikai problémát vetett fel, amelyek napjaink egyes írástudóinak esszéiben, tanulmányaiban – részben a nemzethalál víziójaként – újra megjelennek.
