Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
2190 Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a gondolkodásmódnak a veszélyeire gondolom, nem kell felhívnom a figyelmet. Azt azonban szükségesne k tartom észrevételezni, hogy amikor az előttem szólók közül – vagy a sajtóban egyesek – az elmúlt évtizedek művi terhességmegszakításainak nagy, 4,5 – 5 millió közötti számára utaltak, abbéli aggodalmuknak adtak hangot, hogy még mindig veszély fenyegeti a m agyarságot. Megengedve, hogy tudatosan, de ezzel a nemzethalál gondolatát közvetve összefüggésbe hozták a magyar lakosság számának csökkenésével. Ez azért tünt furcsának, mert az abortuszok számát említve, mintha elfelejtettek volna rámutatni arra – a szoc iológiailag bizonyított – tényre, hogy az életszínvonal növekedése vagy jelentős javulása a világon sehol sem eredményezte automatikusan a lakosság számának növekedését. Sőt, az egykeség elterjedése éppen az ellenkezőjét igazolja, vagyis az életszínvonal j avulása és a születések számának, valamely ország lakosságszámának növekedése fordított arányban áll egymással. Ilyen értelemben tehát nem mutatható ki közvetlen összefüggés az abortuszok, a művi terhességmegszakítások és a lakosság számának alakulása közö tt. Úgy gondolom, hogy nagyobb hatást gyakorol a művi terhességmegszakítások és a népesség alakulására az adott ország kulturális értékrendje, életszínvonala, lakosságának korösszetétele és halandósági mutatója. Ha egyéb befolyásoló tényezőktől eltekintek, akkor úgy is mondhatom, hogy az adott ország lakosságának minél szélesebb rétegeiben regisztrálnak magas életszínvonalat, annál inkább elöregszik, illetve elöregedettebb az a társadalom, mivel egy adott életszínvonal elérése után az életkörülmények javítá sára, fenntartására vagy éppen következményeként, mind határozottabban fogalmazódik meg az igény, hogy a nők a nemkívánatos terhességet elkerüljék, illetve, ha az nem sikerül, a művi terhességmegszakítást liberalizálják. Tömören: egy meghatározott életszín vonal elérése után az addig másodlagosnak számító értékek kerülnek előtérbe, s váltják fel az addig alapvető, elsődleges értékeket. Ez a fogyasztói társadalom egyik sajátossága. Ezt a gondolatsort továbbgörgetve és alátámasztva, hadd idézzek a hazai statis ztikai felmérés adataiból. A terhességmegszakítások az engedélyezés indoka szerint 1989ben és 1990ben a következőképpen alakultak. A konformitással, vagyis a kényelemmel és a konzumációval, vagyis a fogyasztással összefüggő indokok szerepelnek az első, m ásodik helyen, illetve foglalják el a sorrend nagy részét, míg a nők betegsége a negyedik, a genetikai okok pedig a hetediknyolcadik helyen találhatók. Ezek az adatok – többek között – arra utalnak, hogy az elmúlt századok során megváltozott az értékrend, továbbá feszültség keletkezett egyfelől a nemi szerep tudatos vállalása és a nemiséggel együttjáró felelősség vállalásában rejlő zavarok, másfelől pedig a terhességszabályozás, születésszabályozás kettőssége között, amelyet mindmáig nem sikerült feloldani és megfelelőképpen kezelni. A legtöbb országban ezt abortusztörvénnyel és egyéb felvilágosító kampányokkal szokták orvosolni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is ebbe a kategóriába tartozik, bár a címét tekintve másra következtethetne az ember. Ugyanis a címe alapján a magzat korlátozott jogalanyiságának elismerésére, a magzat élethez való jogának értelmezésére és a magzati életet korunkban megillető jogvédelmére gondolhatna az ember, de ehelyett az állapotos nő és a terhességmegszakítás humanizált kezelé sére helyezi a hangsúlyt. Sajnos, csak erről szól a törvényjavaslat. Ezt annak ellenére mondhatom, hogy a preambulumban és az 1.§ban a magzati élet védelmére vonatkozó utalásokat találunk. Éppen ezért többet vártam ettől a törvényjavaslattól. Ugyanakkor t isztában vagyok azzal, hogy a téma rendkívül kényes, és nem megfelelő politikai kezelése könnyen visszaüthet a választásokon. Így nem véletlen, hogy a törvényjavaslat, igazi feministához illően, a nő kizárólagos jogaként aposztrofálja a művi terhességmegsz akítást. (20.00) Úgy látszik, ma már a férjeknek, a férfiaknak kell küzdeniük az emancipációért. A kormányelőterjesztéssel szembeni fenntartásaimat három aspektusból szeretném megindokolni.
