Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
2188 Végignézhetnénk a magyar jogtörténet tényeit a méhmagzatra és az anyára nézve, Kálmán király törvényeitől Werbőczy Tripartitumán át a Csemegi k ódexig, és nem találnánk törést a tekintetben, hogy magzatot erkölcsi és jogi alapon mindig is védte a magyar jog. Ma már a korábbinál sokkal világosabban áll előttünk az ember magzati élete, és tudományos megállapításként hangzik el: ez az élet a fogantat ással kezdődik. Amikor az Alkotmánybíróság ennek az esztendőnek a végéig előírta a rendeleti úton bevezetett népgyilkosság jogi formáját felváltó törvényi szabályozást, akkor a magyar Parlament magától értetődő feladata lett a döntés arról, hogy a magzat j ogilag embere, megilletie az élethez való alanyi jog. Sajnálatos, bár sok tekintetben megmagyarázható és érthető, hogy ebben a törvényben nem jelenik meg ez a jog, hogy ez a törvény komoly elvi törést mutatva kitér annak a kérdésnek az egyenes megválaszo lásától, amelyet előbb tettünk fel, és burkoltan a magzati élet értékének csökkent voltát rögzíti. Súlyos megállapítás ez, és súlyos felelősség ez a jogalkotó részéről, különösen akkor, ha a jogalkotó egy fogyó, önmagát megemésztő nemzet tagja, olyan nemze té, amely a világstatisztikában élen jár az önpusztításban, az emberi élet semmibevételében. Tudjuk jól, hogy ennek társadalmigazdasági előzményei és okai voltak, amely okok miatt a magyar társadalom elvesztette munkaerkölcsét, és elvesztette az utódok ir ánti felelősségét. Elvesztette tehát az ember két olyan fontos tulajdonságát, amely életének értelme, tehát egyfelől az egészséges utódok felnevelésének magasztos célként való megbecsülését. Úgy gondolom, hogy az élethez való csökkent értékű jog számos elm életi és gyakorlati nehézséget okoz. Ezzel együtt tisztában vagyok azzal a szomorú ténnyel is, amely a szociális indítékú művi terhességmegszakítás jelenlegi szabályozása miatt olyan társadalmi szemléletet mutat, hogy az anya mintegy saját döntésének rabjá vá válik azért, mert ha megtartja gyermekét saját döntése alapján, akkor ő vállalta, a szülők vállalták a gyermeket, és látszólag a vállalásból folyó kötelességük a szociális terheket is vállalni. Márpedig az a döntés, amely az életre igent mond – tisztelt Országgyűlés, az a döntés – nem jelenthet többletterhet arra az anyára, és arra az emberpárra, amely az élet mellett döntött. El kell ismernünk a gyermek életének alapvető értékét az egész társadalom szempontjából. A gyermeket vállaló szülőt több fokozott szociális támogatásban, anyagi és erkölcsi támogatásban kell részesíteni, elismerve alanyi jogát erre a támogatásra. Nem kegyként, hanem társadalmi lehetőségek határai között, alkotmányos alapon kell megkapnia mindazt, amit egy piacgazdaságban, egy szociá lis jogállamban mind a gyermeket vállaló szülők, mind a megszületett gyermek esélyegyenlősége megkövetel. Közismertté kell válnia a családi esélyegyenlőség és az egyéni esélyegyenlőség egyenértékűségének. A magyar törvényhozás, a magyar állam szerveinek, ö nkormányzatainak halaszthatatlan feladata, hogy a megszületett gyermekek élhessenek az élethez való jogukkal, emberhez méltó körülmények között oly módon, ahogy azt a nemzetközi szabályok is, többek között a Magyarország által a gyermeki jogok védelméről e lfogadott nemzetközi szerződésben előírják. Végül hadd mondjak el egy rövid történetet. Nemrégen FelsőAusztriában jártam, a kaméliánus rendházban, ahol órákon át magyaráztam a rend magas rangú tagjának, képzett teológusnak, hogy milyen óriási terheket, es etleg politikai kockázatokat és társadalmi feszültségeket vállal a magyar állam, amely a keresztényi elveknek megfelelő álláspontot máról holnapra törvénybe iktatja. (19.50) A nagy tudású teológus sok érvet sorakoztatott fel és megkérdezte tőlem, hogy miér t nem öljük meg a nyomorékokat, a testi és szellemi fogyatékosokat, hiszen bizonyos szempontból ők sem birtokolják az emberi élet világi szemmel felfogott teljességét. Nem tudtuk egymást meggyőzni. Másnap reggel a misén imát mondott a neves teológus azért, mert nekünk, keresztényeknek a keresztény felfogással ellentétes törvényt kell elfogadnunk. Akkor még nem tudta, hogy
