Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitájának újra megnyitása - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GREZSA FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - GREZSA FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - GREZSA FERENC, DR. (MDF)
2155 Minthogy a tisztelt képviselőtársaim későbbre számítottak, hogy ezt megkezdjük, kérem, hogy akik most készek a felszólalásra, nyomják meg a gombot, és akkor megadom a szót részükre. Elsőként Grezsa Ferenc a Magyar Demokrata Fórum részéről jelentkezett. (Rövid szünet.) Tudom, hogy ez váratlan volt, de alkalmazkodunk az ügymenet alakulásához. Felszólaló: Dr. Grezsa Ferenc (MDF) GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! ELNÖK (Szabad György) : Grezsa Ferencet illeti a szó. GREZSA FERENC, DR. (MDF) Miután megtaláltam felszólalásom szövegét, el tudom kezdeni, és most már nem váratlan a szó megadása. ELNÖK (Szabad György) : Kérem szépen. GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Meggyőződésem szerint eddigi törvényhozói munkánk legnagyobb kihívásához érkeztünk a magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalásával. E kérdés, illetve jogi szabályozása a világ minden országában éles társadalmi viták kereszttüzében van. Mi sem fogunk olyan törvényt alkotni, amelynek jelentős társadalmi csoportok ne lennének majd ellenzői. A Parlamentet ért kihívás elsősorban azért rendkívüli, mert tudományos szempontból vitathatatlan, hogy a magzat fogantatása pillanatától emberi lény, nem k evésbé, mint bármelyikünk. Orvosként is meg vagyok erről győződve, és ezért számomra a törvényjavaslat alapkérdése nem az, hogy embere a magzat, hanem, hogy lehetneke olyan esetek, amikor szabad embert ölni. Ilyen világosan kell fogalmazni, mert minden e gyéb kérdésfelvetés félrevezető. Pusztán valamilyen tudománytalan öncélú, materialista felfogás szabhat az emberi életnek olyan, minden felnőttre is érvényes feltételt, aminek a magzat ne felelne meg. Ha azt próbáljuk megokolni, hogy miért nem tekinthető e mbernek a magzat, tudatosan vagy tudattalanul csupán elhárítjuk a problémát. Ez tükröződik például a magzatelhajtás különböző elterjedt, az aktus lényegét elfedő, tapintatos elnevezéseiben, mint például esemény, műtét, beavatkozás, megszakítás és így továb b. Természetesen az elhárító mechanizmus működése nem a nők és a társadalom e probléma iránti érzéketlenségére utal, ellenkezőleg. Különösen az abortuszt vállaló nők nagyon is megszenvedik a terhességmegszakítást. Legtöbbjük azt lélektani válságként éli me g, átmenetileg depressziós tüneteket mutat. Az elhárító mechanizmusok tudat alatt az egyébként talán elviselhetetlen lelki szenvedés csökkentését célozzák. Csak így lehet elfogadni, pontosabban elfedni az abortusz aktusának nagyon is keserű valóságát, az e laltatott nő kiszolgáltatottságát, az alkalmazott műszerek zaját, az emberélet megszakadása jeleinek szörnyű látványát, amelyek részletezésétől most természetesen eltekintek. Tisztelt Országgyűlés! A sajtóban és a közvéleményben nemritkán tapasztalhatók ol yan vélemények, miszerint valaminő bigott, kereszténykurzusos politikai és kormányzati filozófia miatt került egyáltalán tárgysorozatunkba a magzati élet védelméről szóló javaslat. A valóság más. Az újraszabályozást, a magzati élet fokozott védelmét nemcsa k a zsidókeresztény valláserkölcs ősi parancsa diktálja. Az emberi jogokra oly érzékeny, a személyiség felelősségvállalási és döntési szabadságát hangsúlyozó szabadelvű felfogás is oka, hogy a terhességmegszakítás problémája világszerte előtérbe került. É ppen abból kiindulva, hogy megfoszthatóe valaki emberi jogainak gyakorlásától pusztán azért,
