Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ vezérszónoka:
1816 Vessünk most egy pillantást a két alap, a szolidaritási és a foglalkoztatási alap közötti átjárhatóságra, összefüggésre. A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 100 fillér foglalkoztatási alapbeli kiadás 82 – 119 fillér megtakarítást eredmén yez a szolidaritási alapban. (13.00) Hogy is van ez? Hogyha a számok igazat mondanak, akkor ezek alapján a jelenleginél sokkal nagyobb pénzösszegekkel is figyelmet kellene fordítani az aktív munkaerőpiaci eszközökre. Akár az idei két alap közti arányt, am ely 3:1 arányban a szolidaritási alap javára íródik, meg kellene fordítani. Ha viszont nincs így, s a Pénzügyminisztérium mind ez ideig nem cáfolt, akkor viszont ezt be kellene bizonyítani. Jellemző a két minisztérium közti együttműködésre, és általában a kormányzaton belüli viszonyokra, hogy ebben az ügyben semmi sem történt. Pontosabban annyi mégis történt, hogy az idei mintegy 18,6 milliárdos foglalkoztatási alapbeli költségvetési támogatás után jövőre csupán 1213 milliárdnyi magyar forintot szándékozik a Kormány az alapnak juttatni. Azt most felejtsük el, hogy ezt a pénzt sem a költségvetésből, hanem a privatizációs bevételektől kívánja a kabinet fedezni. A változatlan szinten tartáshoz növekvő munkanélküliség mellett mintegy 22 milliárd kellett volna. Ellenben hadd álljon itt egy idézet a Kormány 1993 – 94. évi gazdaságpolitikai feladatairól szóló hivatalos dokumentumból: "A Kormány fontos feladatának tekinti a foglalkoztatáspolitika aktív jellegének erősítését, a foglalkoztatás és a gyors újraelhelyezked és, a munkalehetőségek gyors bővítésének és a munkaerőstruktúra változásának elősegítését." Azt hiszem, ezen idézet alapján is az ellentmondás az idézet és a beterjesztett költségvetés között önmagáért beszél. Két szempontot kell mérlegelni. Általában az aktív foglalkoztatáspolitika hatékonyságát, ezen belül pedig különösen a legdrágább eszköznek, a munkahelyteremtésnek a hasznosságát és eredményeit. Nem lett még mindmáig megfelelően kiértékelve az egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságán ak kérdése, s a munkahelyteremtésnél sem történt meg mindez, hiszen nem mindegy, hogy a foglalkoztatási alapon keresztül vagy a területfejlesztési és munkahelyteremtési alapon keresztül létesítünk munkahelyeket, vagy ezeket a prioritásokat egy privatizác iós eljárás során érvényesítjük. Mi általában támogatjuk az infrastrukturális kommunális fejlesztéseket, ám nem mindegy, hogy ehhez az 56%os munkanélküliségi rátával rendelkező Budapesten, vagy a 20,5%os hasonló rátával rendelkező SzabolcsSzatmárBereg megyében teszem. Mindezeken túlmenően meg kell vizsgálni a különböző, a közhasznú munkáknál is számba jöhető munkalehetőségek élőmunkaigényének mértékét, hiszen például az autópályaépítésnek köztudottan – ha modern technológiával végezzük – alacsony az é lőmunkaigénye, ellentétben például a kerékpárútépítéssel. Erről nagyon alapos számítások és vizsgálatok kellenének, amelyek sajnos az Antallkormány és a Parlament asztaláról egyaránt hiányoznak. Rendkívül fontosnak tartanánk a foglalkoztatáspolitikai esz közökön belül a részmunkaidős foglalkoztatás erősítését, amely szinte egyedülálló lehetőség arra, hogy a munkaerőt ott tartsuk a munkahelyen. Mindez azért központi jelentőségű, mert a vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyszer már munkanélkülivé vált dolgoz ót nagyon nehéz visszacsábítani s visszaintegrálni a munkahelyre. Felvetjük annak a lehetőségét, hogy az agglomerációból bejáró dolgozóknak ugyanilyen indok alapján nem lennee célszerű a foglalkoztatási alapból utazási költségtérítést adni, hiszen az egye s vállalatokon belül éppen ők azok, akiket általában a legjobban fenyeget a munkanélküliség réme. Szintén jól jellemzi a kormányzat koncepciótlanságát és sodródását a minimálbérhez fűződő viszony. Egyrészt hajlandó lépésről lépé sre engedni a minimális bér felemelésére vonatkozó nyomásnak, ugyanakkor semmit sem tesz annak betartatásáért. Így ez a rendelkezés csupán írott malaszt marad. Egyetlen valamirevaló foglalkoztatáspolitikai hatása a szolidaritási alap kiadásainak s
