Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
1810 és itt van megint szó a válság tudatosításáról – , amikor őszintén, tisztességesen meg kellene mondani, hogy a rendelkezésre álló források csak a leginkább rászorulók számára elégségesek. Ezzel szemben áll a Kormánynak az a tör ekvése például – hogy egy dolgot kiemeljek – , hogy az adórendszeren keresztül nyújt bizonyos kedvezményeket, szociális kedvezményeket, hiszen minden ilyen típusú szociális kedvezmény, ami az adórendszerhez kötődik, az a viszonylag jobb jövedelműeket erőseb ben kedvezményezi, mint a kisjövedelműeket, vagy az annyira kisjövedelműeket, akiknek nincs is szja fizetési kötelezettsége például. De hát egyébként lehet sorolni hosszasan a sort a különböző ellátások kontraszelektivitásáról; itt csak a figyelmet szerett em volna felhívni erre a problémára. A második csomag, amit a Szabad Demokraták Szövetsége elvárt volna a Kormánytól a költségvetési előterjesztés kapcsán, az, hogy megjelenjenek benne egy aktív vállalkozásbarát gazdaságpolitika körvonalai, és az a pénzügy i intézményrendszer, ami ennek a finanszírozására szolgálna. Gondolok itt például arra, hogy szembe kell néznie az államnak a saját államadósságaival, annak a kezelésére, az államadósságok átalakítására, törlesztésére, finanszírozására nem április 30ig ké ne valamilyen javaslatot előterjeszteni a Kormánynak – mint ahogy ebben a törvényjavaslatban szerepel – , hanem integráns része lenne a költségvetési törvénynek, itt lenne a helye, döntenünk kéne róla, hiszen nagyon jelentős, minden hónap késlekedés igen je lentős hatással jár a bankrendszer működőképességére. Gondolok arra, hogy térségi és ágazati válságkezelő programokat kellene megfogalmazni, és az ehhez szükséges pénzügyi intézményrendszer kialakítását meg kellett volna jeleníteni a költségvetésben olyan összegekkel, amelyek valóban alkalmasak lennének arra, hogy elmozdulás jelentkezzen ezen a területen. Vannak bizonyos kezdeményezések a költségvetésben, de ezeket korántsem tekinthetjük elegendőnek. Hadd utaljak csak arra, hogy a foglalkoztatáspolitikai al apból például teljesen eltüntették az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket; úgy tűnik, hogy a jövőben ezeket a foglalkoztatáspolitikai alap nem tartja céljának finanszírozni, ugyanakkor egy lényegesen kisebb összeggel egy területfejlesztési alap alakul t ugyan. Úgy gondolom, hogy ennek ellenére szükség lenne ennek az eszköznek a sokkal hatékonyabb érvényesítésére, arra, hogy ne csak a kedvezőtlennek ítélt térségekben legyen munkahelyteremtő, rásegítő intézkedéscsomag, ne csak ott jelenjenek meg bizonyos kedvezmények, ne csak ott jelenjen meg állami támogatás, és ennek a piackonform módszere, hanem az egész országban; ahol a piaci igények élni tudnak, a piaci szereplők élni tudnak ilyen lehetőséggel, ott ezt a lehetőséget fel tudja kínálni a Kormány. Amit utoljára ki szeretnék emelni ebben a csomagban, az az, hogy szükség lenne olyan pénzügyi alapokra, intézményekre, amelyek lehetővé tennék a privatizáció gyorsítását. Jövőre alig több mint a felét tervezi a Kormány annak a privatizációs bevételnek, amivel a z idei évben számol, és ehhez két és félszeres működési költségek felhasználását irányozza elő az Állami Vagyonügynökségnél. Nem igazán világos számunkra, és nem kaptunk rá semmilyen indoklást, hogy mitől következett be egyik napról a másikra ilyen jelentő s törés a privatizáció folyamatában; mit tesz a Kormány annak érdekében, hogy ezt megakadályozza; mit tesz annak érdekében, hogy segítse, gyorsítsa újból a privatizációt; mit tesz annak érdekében, hogy belföldi keresletet támasszon a privatizációs javak ir ánt: mit tesz annak érdekében, hogy a hazai keresletet segítse, hogy a hazai vállalkozókat segítse a korábbi állami vagyonhoz való jutásban, a különböző nagy állami vállalatok felbontásában. Úgy gondolom tehát, hogy egy olyan költségvetésről tárgyal jelen pillanatban az Országgyűlés, amelyik egy válságban lévő gazdaság egyik évről a másik évre való továbbműködtetésének reményében került az asztalunkra, nem pedig abban a reményben, hogy a gazdaság lecsúszása megállítható, nem abban a reményben, hogy fel tudn a kínálni eszközöket, aktív gazdaságpolitikai eszközöket a szereplőknek, amelyek segítségével ezek hathatósan tenni tudnak annak érdekében, hogy a gazdaság újra növekedni kezdjen. Emiatt valóban nagyon korlátozott mértékben tud az ellenzék konstruktívan ré szt venni ebben a költségvetési vitában. Inkább csak azzal, hogy jelezzük az igényeinket, és néhány területen megfogalmazzuk a javaslatainkat, az önkormányzati gazdálkodásra
