Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
1808 országban érvényesülő gazdaságpolitika hogyan alakul, megfosztja ettől a lehetőségétől, szerepétől és a Kormány tevékenysége által az egész pénzügypolitikát rázsugorítja, ráaszalja az áll amháztartási hiány finanszírozási problémáira. (12.20) A másik technika, amivel a bajból kilábalni, vagy pontosabban fogalmazva: túlélni kíván a Kormány, az a heveny adóemelés. Ezt mindannyian érzékeljük a mostani előterjesztésekből. Nem kell külön kiemeln em az általános forgalmi adónál megjelenő emeléseket, a személyi jövedelemadóban megjelenő emelést két technikával is: a tábla nem valorizálása és az újabb kulcs beállításával, a helyi adók emelésére való késztetést az önkormányzatok felé, a fogyasztási ad óban való jelentős emelési tételek mind olyan együttes, többfrontos támadást jelentenek a gazdálkodó szervezetek és az adófizetők ellen, amelyek megoldhatatlan feladatok elé állítják ezeket a szereplőket. Ezzel szemben mit javasol az SZDSZ, és ez lenne a l ényeges kérdés, amiről szeretnék mondandóm második részében beszélni. Először is azt gondolom, mód lett volna arra, hogy jelentős takarékossági intézkedéseket hajtsunk végre az államigazgatási kiadásokban. Nem véletlenül mondom ezt, állandóan visszatérő ig ény. Most a költségvetést azzal a kísérő értékeléssel adta be a Kormány, hogy nem nyújt benne lehetőséget a különböző költségvetési intézmények számára az automatizmusokra, tehát a dologi és bérautomatizmusok érvényesítésére nem ad módot. Ennek ellenére, h a áttanulmányozzuk a költségvetés egyes fejezeteit, az igazgatási kiadásoknál szinte minden esetben majdnem mindegyik minisztériumnál azt tapasztalhatjuk, hogy jelentős mértékű, részben létszám- és ennél is nagyobb mértékű bérszínvonalnövekménnyel számoln ak. Sikerült a fejezeteken belüli csökkentést úgy megoldani, áthárítani a fejezetek különböző intézményeire, hogy az igazgatási költségek közben ne csökkenjenek, hanem ehelyett jelentős mértékben növekedjenek. Ez azért veszélyes dolog, tisztelt képviselőtá rsaim, mert mint kiderült, a '91. évi zárszámadás tárgyalásakor is, az elmúlt két évben ez az a költségvetési kör, ahol a leginkább növekedtek a költségvetés kiadásai. Tehát 1990ben, '91ben is ezen a területen növekedtek a legerősebben a kiadások, és úgy tűnik, nincsen elég erő a Kormányban ma sem arra, hogy ezen a területen megállítsa ezt a növekedést. Hiába deklarálja, hogy automatizmusokra nem lesz lehetőség, mégis a fejezeti költségvetésekből kiderül, hogy sikerült megtalálni a módját, hogy legyen rá növelési lehetőség. A második és elvi jelentőségű igényünk az államháztartás reformja. Hogy mit értek ezen a körön, négy pontban szeretném összefoglalni – röviden. Az egyik az, hogy továbbra is hiányzik – megint csak ígéret maradt – az állami feladatfelül vizsgálat. Az, hogy a Kormány mondja meg, határozza meg végre egyértelműen, hogy miket tekint az örökölt állami feladatok közül továbbra is állami feladatnak, miket nem tekint a továbbiakban annak, és amit továbbra is állami feladatnak tart, azt milyen int ézményeken keresztül, milyen finanszírozási technikával próbálja a jövőben megoldani, nem pedig automatikusan átvéve az előző rendszertől örökölt intézményrendszert és finanszírozási módokat. Ez nyilván azzal járna, hogy bizonyos központi költségvetési sze rveket meg kellene szüntetni, más költségvetési szerveket nonprofit szervezetekké alakítva, piacra vive kellene megoldani bizonyos feladatokat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy továbbra is hiányzik a nonprofitszabályozás. Más esetekben pedig azt kellene felkínálnia a Kormánynak – saját költségvetési intézmény fenntartása helyett – , hogy különböző, alulról építkező társadalmi szerveződések, önszerveződések, egyesületek, klubok, alapítványok számára, amelyek bizonyos feladatok ellátása érdekében alakultak, milyen segítő kezet tud nyújtani, miben tudja segíteni az ő tevékenységüket anélkül, hogy államosítani akarná azokat a tevékenységeket és állami feladatként fenntartva, saját intézményhálózaton keresztül megoldani, ehelyett építhetné a társadalmi önszervez ődéseket és olcsóbban, hatékonyabban oldhatná meg a saját feladatait.
