Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
1807 kiépíteni, vállalkozási tevékenységeket összekapcsolni, vállalkozási hálózatokat kiépíteni ebben az országban. Ez a bankrendszer ahelyett, hogy ezekkel a tevékenységekkel foglalkozhatna, egy szélsőségesen szétnyíló kamatollóval, betéti és hitelkamatkülönbözettel vergődik, és a finanszírozási vagy a kihelyezési problémáit legegyszerűbben a költségvetésnek nyújtott nagy összegű és államilag garantált hitelekkel oldja meg, ahelyett hogy a gazdasági szereplők tevékenységét finanszír ozná, ami elsősorban a dolga lenne. Más negatív visszacsatolások is működnek ebben a rendszerben. Gondoljanak csak az adók és az adófizetők közötti kapcsolatra. Nyilvánvaló, hogy minél inkább szűkül a statisztikailag számba vett gazdasági tevékenység köre, minél inkább szűkül a gazdaságnak megfigyelt szektorában megtermelt jövedelem nagysága, a különböző közösségi fogyasztások finanszírozásának érdekében, annál nagyobb adóterheket kell kivetni erre a szűkülő gazdasági körre. Ugyanakkor minél nagyobbak az ad óterhek ezen a szűkülő gazdasági körön, annál inkább kényszerülnek egyesek a tevékenységük felhagyására és szüneteltetésére, vagy a féllegális, illegális szférába való visszavonulásra. Ennek eredménye pedig az lesz, hogy gyorsuló ütemben növekszik azoknak az állampolgároknak a száma, akik ahelyett, hogy finanszírozói lennének egy gazdasági tevékenység révén a közkiadásoknak, ehelyett eltartottjaivá válnak az államháztartási rendszernek. Ahelyett, hogy jövedelemtermelő tevékenységeket tudnának folytatni külö nböző vállalkozások, vállalatok keretében, ehelyett kiszolgáltatottjai lesznek a szociális rendszernek, eltartottjai az egész államháztartási rendszernek. Ugyanez érvényes természetesen – és nagyon látványos a példa – a munkanélküliek esetére is. A munkané lkülijáradékot lehet még tovább emelgetni. Nyilván minél inkább tesszük ezt – és ebben az évben is ez a javaslata a Kormánynak – , annál több magánvállalkozó fogja azt mondani, hogy én képtelen vagyok ezeket a terheket vállalni, nem fogok tudni alkalmazott akat foglalkoztatni, sőt a saját tevékenységemet is be fogom szüntetni. A járadékfizetési terhek növekedése nem oldja meg a problémát, hanem az eltartottak számát növeli, és ezzel megintcsak a járadékfizetés kényszerét váltja ki a Kormányban. Joggal mondta tehát most kormánypárti oldalról először egy képviselő, Rott Nándor úr, hogy egy válságköltségvetésről van szó. Csak az a baj, hogy azzal a mondattal kellett folytatnia hozzászólását: jövőre ez a válság reményeink szerint enyhülni fog. Örömmel hallottam v olna inkább azt, ha amellett érvel a képviselő úr, hogy a programjuk szerint, a Kormány, a kormánypártok programjai szerint fog enyhülni ez a válság. Kitörni ugyanis két módon lehet, illetve két összefüggő eljárással. Az egyik az, hogy tudatosítjuk az orsz ágban a válságtüneteket. Tudatosítjuk a bajt annak érdekében, hogy mindenki a saját szerepét és felelősségét át tudja érezni ebben a rendszerben. Másrészt pedig egy olyan programot kell felkínálni a közösségnek, a politikai, gazdasági élet szereplőinek, am elyik joggal váltja ki az összefogás igényét; amire okkal mutathatna rá a Kormány, hogy ez az a program, amihez elvárom a különböző politikai erők együttműködését és konstruktív támogatását. Ehelyett mit tesz most a Kormány részint a költségvetési javaslat ból, részint a kapcsolódó törvényekből láthatólag? Egyrészt – azt kell mondanom – folytatja azt a gyakorlatot, amely teljes mértékben államosítja a pénzügypolitikát két eszköz révén. És államosítja a pénzügypolitikát azáltal, hogy a roppant mértékben feldu zzadt államadósság után fizetendő kamatot ő maga határozza meg. Önmaga határozza meg, hogy milyen mértékben fizet kamatot, és ez az egész bankrendszeren végiggyűrűzve azokat kiszolgáltatottá teszi. Másrészt államosítja a pénzügypolitikát azzal, hogy a nagy mértékű hiány finanszírozása érdekében kibocsátott kincstárjegyek kézben tartásával az egész értékpapírkereskedelmet is a saját fennhatósága alatt tartja. Tehát két olyan fontos területen, ahol a Nemzeti Banknak egy kormánytól független szerepe lenne és f elelőssége lenne annak érdekében, hogy az állami pénzügypolitika, az
