Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
1804 Engedjék meg, hogy az szja alakulásáról, illetőleg a normatív állami támogatás alakulásáról – mert ez a két kérdés megítélésem szerint, részben az elhangzottakból is kitűnően, szorosan összef ügg egymással – néhány adatot ismertessek önökkel. Elnézést kérek, hogy számokkal fogom terhelni a tisztelt Házat. Az szja és az szjakiegészítés mértéke 1993ban településtípusonként a következő lesz az 1992. évihez viszonyítva. Község, nagyközsé g esetén az szja és kiegészítésének a mértéke – 4 milliárd 075 millió 900 ezer forint. Egyébként minden tételnél csökkenés van, tehát 4 milliárd forinttal csökken a képződő szja a község, nagyközség kategóriában. A városoknál ez az összeg 3 milliárd 557 mi llió 500 ezer forint, ennyivel csökken. (12.00) A megyei jogú városoknál 2 milliárd 684,2 millió forint, és a fővárosnál 4 milliárd 580,2 millió forint a csökkenés összege. Hogyan alakul ezekben a településtípusokban a normatív állami támogatások aránya? A községeknél, nagyközségeknél mindegyik tételnél növekedés van. A növekedés mértéke 13 milliárd 448 millió 600 ezer forint, a városoknál 9 milliárd 572,5 a megyei jogú városoknál 6 milliárd 483,5 és a fővárosnál 5 milliárd 942,2 millió forint. Ha összeadju k a két tételsort, akkor azt látjuk, hogy valójában minden egyes településtípusnál van egy növekedés, ennek a növekedési mértéknek a tekintetében azonban már jelentős különbözőségek vannak. Most hátulról kezdem: a fővárosnál a növekedés, tehát az szja és a normatívák együttese esetében 1 milliárd 362 millió forint, a megyei jogú városoknál 3 milliárd 799,3 millió forint, a kisvárosoknál és középvárosoknál 6 milliárd 15 millió forint, és a községeknél, nagyközségeknél pedig már 9 milliárd 372,7 millió forint . Ezek a számok – igen tisztelt képviselőtársaim – azt mutatják, hogy a két tételsor együttesen jelentős elmozdulást mutat az előző évi arányokhoz képest is, nevezetesen a kisebb települések irányába tolódik el ezeknek a jövedelmeknek az aránya a nagyobb t elepülések rovására. A helyzet azonban korántsem ennyire kétségbeejtő. Engedjék meg, hogy két további adatsort is ismertessek önökkel. Hogyan alakul az egy főre jutó személyi jövedelemadó és a személyi jövedelemadókiegészítés településtípusonként? Amíg a községeknél az egy főre jutó személyi jövedelemadó 3600 forint 1993ban, a kis- és középvárosoknál 4947 forint, a megyeszékhelyvárosoknál 5654 forint, addig a fővárosnál már 8741 forint. Tehát a fővárosnál van egy 8700 forintos egy főre jutó személyi jöved elemadó, a vidék átlaga 1993ban 4469 forint, tehát alig több, mint a fele a fővárosi egy főre jutó átlagnak. És ha megvizsgáljuk, hogy a két tételnek, a személyi jövedelemadónak és a normatív állami támogatásnak hogyan alakul az egy főre jutó mértéke tele püléstípusonként, akkor azt látjuk, hogy meglehetősen kiegyenlítettekké válnak az arányok: községben, nagyközségben 18 857 forint, városban, középvárosban 24 438 forint, megyeszékhelyeknél 26 522 forint, és a fővárosban 26 481 forint. A fővárosi 26 481 for inttal szemben a vidéki átlag 24 405 forint. Tehát ezek a különböző tételsorok azt mutatják – igen tisztelt képviselőtársaim – , hogy ezzel a normatív állami támogatásban történő jelentős mértékű növekménnyel a kistelepüléseknél, és egy jelentős csökkenésse l a fővárosnál sikerül azt elérni, hogy egy főre körülbelül kiegyenlített arányok jöjjenek létre az országban a különböző településtípusokban – hozzáteszem: szerény fővárosi előnnyel! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam máskor is elmondtam már az Országház ban, most is csak megismételni tudom azt, hogy mindezek ellenére, nem tartjuk szerencsés és jó megoldásnak, ha az önkormányzatok saját bevételeit drasztikusan csökkentjük és ezeken keresztül próbáljuk meg az állami támogatások mértékét növelni. Különösen i gaz ez a személyi jövedelemadóra, mert minél nagyobb az elvonás mértéke, annál kisebb a lehetőség arra, hogy tulajdonképpen a településen ki tudjon fejeződni a település lakosságának jövedelemtermelő képessége, a település
