Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1798 (11.30) Ez meghatározza azt a bevételi forrásmaximumot, amivel terhelhető ez a folyamat anélkül, hogy károsodna a növekedési lehetőségünk, és ez a bevétel meg ke ll, hogy előzze azt a kiadási struktúrát, amelyet csak ezután lehet feldolgozni, és amelyet csak ennek következményeképpen lehet korszerűen, vagy valós költségvetési törvénytervezetben előterjeszteni. Ennek a garanciáit kellett volna az államháztartási tör vénybe beépíteni – nem épült be. Így gyakorlatilag a két fő szakmai folyamatnak, a szakmai előírásnak a hiánya is mutatja azt, hogy nincs államháztartási törvénytervezetünk vagy törvényünk. Az államháztartási törvény hiánya nem papír hiánya, hanem egy köve tkezménye annak, hogy nincs szakmailag megalapozható, kezelhető, elemezhető 1993as költségvetési törvénytervezet sem ebben az országban. Azt gondolom, hogy akinek módjában állt – akár magának, akár szakértőkön keresztül – ezt a nem kevés oldalt legalábbis átlapoznia, az egésznek a vitáját végigfigyelnie, az az előző gondolat szerves folytatásaként láthatta, hogy a költségvetés előttünk lévő törvénytervezete nem készülhetett másképpen. Benne van a logikájában, benne van minden mondatában, minthogy a különbö ző tárcák megfogalmazták igényeiket, elgondolásaikat, elvárásaikat, ezt benyújtották a Pénzügyminisztériumnak, majd a Pénzügyminisztérium ezeket meghúzta, meghúzogatta, nyilván az objektív lehetőségei gyanánt. Méghozzá főképp azon elven – és ez látszik az előterjesztésben – , hogy mik azok a halasztható kiadások, mik azok a halasztható finanszírozások az egyes tárcáknál, amelyeket esetleg egy év múlva, majd ha jobb helyzet lesz, meg lehet valósítani, most azonban csak – ha úgy tetszik – a válságmenedzselésre , csak a minimumok megfinanszírozására futja. Tehát a gazdasági emberek, ha úgy tetszik, üzletemberek számára, de gondolom nemcsak az ő számukra – ha jól be van mutatva, mindenki számára – nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak nincs pozitív vége. Ez ugyani s egyszerűen azt jelenti, hogy sehol nem kerül sor pozitív áttörésre, sehol nem kerül sor egy dinamika megindulására, ami majd a következő évben, mondjuk '94ben, '95ben vagy bármikor egy más összetételű koncepciót tenne lehetővé. Hiszen mindent elhalaszt ott, ami a fejlesztésre lehetőséget ád. Ezeket momentumként szakmailag is ki lehet emelni az anyagból, hiszen csak meg kell figyelni, hogy a költségvetés egyik bevétele, hogy az állami tulajdon után az Állami Vagyonügynökség, amikor elvonja az osztalékot, teljes mértékben a költségvetés hiányát, ha úgy tetszik, a költségvetés forrásait kell 100%ban biztosítsa. Mit jelent ez? Ez a legrosszabb tulajdonos viselkedését jelenti, hiszen az ő számára mondja azt, hogy nekem ma nincs más feladatom, mintha van még v életlenül működőképes vállalatom, amely még véletlenül képes valamilyen eredményt kihozni, akkor az én egyes számú és egyértelmű, 100%os axiómám az, hogy az ebből elvont pénzt elvonom és a mindennapi kiadásaimra fordítom. Fel sem merül bennem, hogy az ő f ejlesztésére vagy egy újabb vállalkozás beindítására, az egész bővítési folyamat visszafektetésére, visszainvesztálására fordítsam. Ezért ha ma még véletlenül versenyképes volt a gazdaságban vagy a világon, holnap vagy két év múlva egész biztos, hogy nem l esz az, hiszen mindaddig, amíg versenyképes és eredményt hoz, elveszem, ha veszteséges lesz, azt természetesen nem tudom pótolni, mert nincs miből, azaz felszámolom. Ez egy teljesen öngyilkos filozófia. Én csak egyet vezettem le a több tucatból, ha úgy tet szik, ami itt a költségvetés törvénytervezetében a különböző bevételi ágakon megfigyelhető. De ez mutatja, ez igazolja azt a koncepciót vissza, hogy szó sincs itt arról, hogy a Kormány rendelkezett volna egy gazdaságfilozófiával, egy gazdasági gondolkodásm óddal, egy társadalmi programmal, a kultúra fejlesztésén, az oktatás, vagy a szociálpolitika, vagy a társadalombiztosítás területén bármilyen fejlesztési elképzeléssel. Azt mondta volna, hogy ennek ezek a kihívásai 1993ra, ezeknek az áttöréseknek, bővülés eknek, hogy elinduljon a valóságban – és nem az újságban nyilatkozgatva – , elinduljon valóban egy általam is gerjesztett fejlesztési folyamat, hogy ne egy hit legyen, hogy '93ban túljutunk a nullaponton, és már esetleg pozitív növekedések is megindulnak a gazdaságban, hanem én ezért teszek is!
