Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1797 Ez egy pozitív irányú folyamat, tehát a pozitívumban kifejezhetném azt a reményemet, hogy idén a formának megfelel, jövőre talán tartalma is lesz. Az már csak egy szépséghiba, hogy jövőre a kormányzat valószínűleg nem a saját maga számára fog költségvetést előterjeszteni. A másik előnye ennek a költségvetésnek, a törvénytervezetnek – és talán ezt még komolyan is gondolom – , hogy akár el is fogadhatjuk. Akár el is fogadhatjuk, mert végül is jó egy országnak, ha van költségvetése. A nagyvilágban igazán senkit nem érdekel annak a belső tart alma. Az nem vet jó fényt egy országra, ha az látszik, hogy az adott társadalomirányítás nem tud egy elfogadható költségvetést letenni a Parlament asztalára. Van egy kis szépséghibája, persze, ennek a pozitív állításnak, hogy "aká r el is fogadhatjuk" – ez volna a harmadik pont – , mégpedig az, hogy ez a törvénytervezet valószínűleg semmilyen befolyást nem fog gyakorolni az 1993as év gazdasági és társadalmi folyamataira – egyébként éppen úgy nem fog gyakorolni, mint ahogy az 1992es költségvetés sem gyakorolt az ez évi kormányzati és büdzsépolitikára, mert semmi összefüggés nincs a törvényben leírt folyamatokkal, az abban felvázolt előírásokkal. Soha, egyetlen percig, a kormányzat egyetlen területét, egyetlen munkatársát – legfelülrő l vagy legalulról kezdve – nem befolyásolta mindennapi lépéseiben – szerintem nem is ismerte – , hogy számára az 1992es költségvetés mit írt elő. Ez a költségvetés is elkészült – valószínűleg sok matematikus, számítástechnikus kolléga dolgozott rajta, adta k hozzá ismérveket – , de hogy nincs összefüggésben sem a bevételi, sem a kiadási oldalán azzal, ami 1993ban Magyarországon le fog zajlani, abban egész biztos vagyok. Aminek egyébként örülök, az az, hogy a társadalmi folyamatok valószínűleg jobban fognak a lakulni, és a spontán fejlődésük sokkal több előnyt fog bemutatni, mint amihez egy ösztönző erőként akár, ez a törvénytervezet segítséget adhatott volna. Hogy miért nincs összefüggés az 1993as költségvetés törvénytervezete – amit benyújtottak ma – és a '9 3as valóság között, annak megválaszolására persze vissza kell nyúlni: mert egy költségvetés akkor tud megfelelni annak az elvárásnak, hogy részese, háttere, kiszolgálója lehessen az 1993as év társadalmi és gazdasági folyamatainak, ha például egy kormányp rogramon, egy kormányelképzelésen vagy pedig – és ehhez kapcsolódóan – egy jól megszerkesztett államháztartási törvény elvein alapszik. Sajnos, nekünk nincs államháztartási törvényünk. Nincs – állítom ezt nemcsak most, hanem annak idején a törvényi szavazá skor is – , annak ellenére sem, hogy ilyen nevű törvényt ugyan fogadott el a Parlament… Annak a vitájában is, azt gondolom, nemcsak én mondtam el, hanem több képviselőtársam is – sőt maga az előterjesztő miniszter úr is elmondta annak idején – , hogy két nagy on fontos feladata van az államháztartási törvénynek: egyrészt, hogy meghatározza, a Kormánynak, a végrehajtó hatalomnak, az intézményrendszernek meddig terjed a mozgástere a társadalmi és gazdasági folyamatokban, meddig terjed kötelezően, és mi az, amin k eresztül már nincs feladata, tehát hol, milyen mozgástérrel, milyen keretek között kell mozogni. Elhangzott annak idején is az, hogy sajnos, a politikai folyamatok, a politikai egyezkedés még nem jutottak el arra a szintre, hogy ez meghatározható legyen, í gy nincs olyan államháztartási törvényünk, amelyik az egyik leginkább meghatározó feladatot megfogalmazta volna a költségvetés előterjesztésének, vagyis azt, hogy az államnak hol, milyen szerepe van 1993ban. Enélkül a társadalmi folyamatokkal összhangban lévő költségvetést szakmailag megalapozottan valószínűleg nem is lehet készíteni. A másik feladata lett volna annak az államháztartási törvénynek, annak a törvényi előírásának, a garanciáinak a beépítése, hogy ne pénzügyi folyamatokhoz illesszünk fejleszté si és gazdasági és társadalmi programokat, hanem egy társadalomnak fejlődnie kell, saját koncepciójának, komplex programjának, saját kitörési pontjainak, saját fejlődési mechanizmusainak kell lennie; ennek a fejlődésnek vannak meghatározott igényei, ebből a fejlődési szakaszból levezethető, hogy melyek azok a terhelési maximumok, amelyek a versenyképességét – legyen az a kultúra, sport, gazdaság vagy a szociálpolitika, vagy az állampolgár, vagy a gazdaság szereplői – , fejlődési lehetőségeit biztosítani lehe ssen. Meg lehet mutatni, hogy akkor hogy alakul az osztozkodási arány a képződő jövedelmekben.
