Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1796 (11.20) Ezek közül az egyik az, hogy növelni kellene a lakosság kiváróképességét, azt a képességét, hogy át tudja vészelni azt a – reméljük, nem túl hosszú – időt, amíg a gazdaság megindul, és az a másik lépés, hogy meg kell állítani a középrétegek lecsúszását. Meg kell állítani. Ehhez a szociálpolitika a maga sajátos eszközeivel csak hozzájárulhat, de úgy néz ki, hogy 1993ban ezt a hozzájárulási lehetőséget nem fogja ez a szféra megkapni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal ol dalon.) (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás alelnök foglalja el. A jegyzői székekben a helyet dr. Kóródi Mária és Tóth Sándor foglalják el.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Közben elnökváltást bonyolítottunk le: az elnök úrnak el ke llett mennie, nem tudta megvárni a felszólalás végét. Szólásra következik Palotás János független képviselő. Megadom a szót. Felszólaló: Palotás János (független) PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Igyekszem nem túl hoszsz ú időn keresztül igénybe venni a Házat, annak ellenére, hogy nyilván egy rendkívül terjedelmes és a magyar gazdaság, társadalom szempontjából meghatározó törvénytervezetről van szó. Nem gondolom, hogy többször vissza kellene hivatkoznom a Parlament előtt m ár korábban elhangzott felszólalásokra, azok közül azokra sem, amelyekkel egyetértek, vagy amelyeket nagyon vitatok. Egy valamit azonban – és itt sem a személynek, hanem éppen a gondolatának szólóan – meg szeretnék említeni. Rott Nándor képviselőtársam kör ülbelül egy órával ezelőtt valahogy úgy kezdte bevezető gondolatait: igaz, hogy rengeteg probléma van ezzel a költségvetéssel, nem is túl jó – de nem erre helyezem a hangsúlyt, hanem mondatának arra a gondolatára, hogy nincsen ma egyetlen olyan pénzügyi sz akember sem, nincs ma ebben az országban olyan politikai erő vagy bármi más, ami ebben a kényszerű, objektíven nehéz helyzetben valami jobbat, szakszerűbbet tudott volna az asztalra letenni. Azt hiszem, valóban kiviláglik ennek a költségvetési törvényterve zetnek az előkészítéséből ez a fajta hozzáállás, úgyhogy ezt jól megérezte Rott Nándor képviselőtársam. Azt azonban nem hiszem, hanem meg vagyok róla győződve, hogy ez egy rendkívül hibás, rengeteg kárt, társadalmi, politikai és szakmai kárt okozó felfogás . Azt gondolom, nincs olyan kérdés, nincs olyan kihívás, nincs olyan probléma, amelynek ne létezne egy esetleges jó megoldásnál is jobb megoldása. Ha az előterjesztők, akik készítik, abban a nyugodt állapotban leledzenek, hogy az ő számukra nem kell, hogy kihívást jelentsen, nem kell, hogy esetleg megkeressenek egyes problémákra olyan szakembereket vagy olyan embereket, csoportokat, társadalmi erőt vagy bármi mást, amely egy jobb, egy kezelhetőbb megoldást kínál valami rosszra, akkor annak csak sikertelensé g, csak – a mai társadalmi helyzetben igenis megfigyelhető – számos kiábrándultság, és egy rendkívül gyenge törvénytervezet lehet a végeredménye. Egyetlen szakma sem engedheti ezt meg magának. Azt gondolom, akár azt is állíthatjuk, hogy ez nem egy gondolat , hanem egy nagyon régóta megfigyelhető, a történelem során rengetegszer zsákutcát jelentő, bár nem újdonságerejű hozzáállás. Innen lehetnék optimista is a költségvetési törvénytervezetünkkel kapcsolatban, hiszen mondhatnék róla néhány előnyt – és ezt eset leg korábban nem feltétlenül lehetett így megtenni. Mondhatnám azt, hogy bár nem a szakmailag indokolt időben, de a magyar jogszabályi környezet által előírt módon, beterjesztésre került – ez némiképp újdonság. Amikor elhatároztuk, hogy mikor kell törvénye inket a Kormánynak benyújtani, azt megelőzően is, azt gondolom, annak a vitájában is hozzászóltam, elmondtam, hogy szakmailag ennél egy sokkal korábbi idő indokolt. De ez már legalább a törvényi követelményeknek eleget tesz.
