Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1795 5,8 milliárd forintot jelentenek. Ennyivel nőne a gyermeknevelés támogatása '93ban. Megszűnne azonban az anyasági segély több mint 1 milliárd forinttal; több mint 1 milliárd forinttal csökkenteni javasolja a költségvetés a nev elési segélyek támogatását, mondván, hogy a szociális normatívából majd lehet ezeket támogatni, és nem kapná meg a családipótlékszféra ezt a reálértékfenntartásra szánt összeget. Ennek az egyenlege, tisztelt Ház, eléggé egyértelmű, egyértelműen negatív, vagyis itt arra nem lehet számítani, hogy az a réteg, amelyet ebben a Házban oly sokan védenek és nagyon joggal – a gyermekeket nevelő családok – , a jövő esztendőben egész biztos, hogy rosszabb szociális körülmények között élnek, mint az idén. A következő terület – szintén a szociális jövedelmek reálértéke tekintetében – a munkanélküliellátások. Itt én csak egyetlen megjegyzést tennék. Itt is a szociális normatívára hivatkozik a költségvetés, azonban nem lehet tudni, hogy az erre szánt összegek mennyire, m ire lesznek elegendők. Három minisztériumtól három különböző adatot hallottunk eddig arra vonatkozóan, hogy vajon mekkora kör az, amely szociális segélyezésre szorul, és ebből körülbelül hányan lesznek azok, akik jogosultak is lesznek rá. A Népjóléti Minis ztérium 100, az Állami Számvevőszék 200, a Munkaügyi Minisztérium 300 ezer fővel számolt, a saját bevallásuk szerint legalábbis. Természetesen nem azonos ez a szám azokkal, akik segélyezésre jogosultak, de belőlük fognak kikerülni. Nagyon fontosnak tartom, tisztelt Ház, hogy a költségvetési tervezetben van néhány olyan szakmai, szociális és egészségügyi szakmai program, amelyre '93ban 0 összeget tervez a költségvetés. Ilyenek, mint a kistelepüléseken az idősek ellátására szerveződő társulások támogatása, i dősek és fogyatékosok klubjainak támogatása. Tisztelt Ház, aki egy kicsit is járatos az önkormányzati szociálpolitikában, az tudja, hogy sok esetben ezek a szociális intézmények mindenesetre a szociális alapellátásnak fontos elemei. Nagyon fontos része a k öltségvetéstárgyalásnak minden évben a költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés viszonya. Én ebből most csupán két területet emelnék ki. Klasszikus, visszatérő kérdések, hogy milyen a garancia a társadalombiztosítási költségvetésben, illetőleg hogy hogyan alakul a profiltisztítás kérdése, mi látszik ezekből a költségvetési törvényekben. Azt lehet mondani, tisztelt Ház, hogy amióta a társadalombiztosítás elvált az állami költségvetéstől, a garancia egyre inkább szűkül, és ez jól nyomon követhető a '91es, a '92es és a '93as törvénytervezetben is. Itt a '93asra a nyugdíjmegelőlegezési számlán túl legfeljebb néhány százalékos garanciával lehet számolni. Ami ennél sokkal nagyobb baj, az az, hogy a társadalombiztosítás kénytelen lesz – legalábbis a törvénytervezet szerint – értékpapírt kibocsátani hiányainak fedezésére. E hiányoknak az adósságszolgálata a társadalombiztosítási költségvetést fogja terhelni, ugyanakkor az állami költségvetés valódi, jelentős profiltisztítást nem fog '93ban végrehaj tani – kisebb összegben igen, de valódit nem – , továbbra is mintegy 40 milliárd forintnyi értékű olyan ellátás lesz a társadalombiztosításnál, amelyet költségvetésből kellene finanszírozni. Nem látható az sem, hogy mennyiben változik a költségvetési szféra és az állami vállalatok járulékfizetési kedve, járulékfizetési szokásai mennyire változnak, hiszen jelentős mértékben ez is hozzájárul a társadalombiztosítás jelenlegi hiányához. Tisztelt Ház! Végső soron igen sok gondot jelent számunkra az, hogy ezekben a költségvetésekben nem érződik ki az a szándék, hogy valódi preferenciát kap a szociális szféra '93ban. Inkább azt lehet mondani, hogy egyes rétegek számára ezek a törvények – amennyiben a Parlament elfogadja – antiszociális hatásúak lesznek. Természetes en a feladat óriási, hiszen gazdasági és szociális rendszerváltást kellene egyszerre végrehajtani. Ezekben a törvényekben erre mi nem látunk koncepciót. Azt látjuk, hogy néhány ellátási formában változások következnek be. Azt látjuk, hogy a rászorultsági e lv mint egy csodaszer jelenik meg. Más területen látjuk – az egészségügyben is – , hogy egyegy kiragadott, ötletszerű lépés jelenik meg '93ban is, ahogy eddig is így volt ez. De azt nem látjuk, hogy vajon megteszie a jövő évben a költségvetés azt a két l épést, amit meg kellene tenni.
