Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1793 Mié rt nem tudjuk elfogadni? Elsősorban azért, mert kizárólag korrekciós jellegű szociálpolitikát eredményez. Arról van itt szó, hogy a rászorultsági elvű ellátás azoknak nyújt valamit, akik már rossz szociális körülmények között vannak, semmiféle szociális pr evencióra lehetőséget nem ad. A szociális prevencióról mi is tudjuk, hogy nem kizárólag a szociálpolitika ügye, de ehhez a szociálpolitika a maga eszközeivel hozzá kell, hogy járuljon. A legnagyobb veszély, ami ebben a társadalomban ma van, az, hogy igen n agy azoknak a száma, akiket a lecsúszás fenyeget. Igen nagy azoknak a száma, akik az utolsó években már lecsúsztak a rossz szociális körülmények között élők közé. Ezt a lecsúszást nem akadályozza meg egy rászorultsági elvű szociálpolitika. Tisztelt Ház! '9 1ben a TÁRKInak volt egy igenigen jó színvonalú, elfogadható jövedelemfelmérése, és eszerint a magyar lakosságnak 49%a '91ig bizony igen jelentős reáljövedelemcsökkenést szenvedett el. Semmi okunk nincs feltételezni azt, hogy ez a tendencia '92 őszéi g nem folytatódott. Ha pedig ez így áll, akkor nem lehet a szociálpolitikát kizárólag rászorultsági elvre helyezni, mert hiszen az igazi problémát – azt, hogy ez a társadalom kettészakad – nem fogja tudni megakadályozni. Fel kell tenni tehát a kérdést: vaj on jó irányban indulte el a Kormány, amikor a rászorultsági elvet teszi uralkodóvá a szociálpolitikában? A baj annál nagyobb, akkor nagyobb, ha a rászorultsági elv alkalmazása úgy jelenik meg, mint szegénypolitika. Itt ugyanis arról van szó, hogy bizonyos jövedelemküszöb alatt lévőket kíván kizárólag preferálni ez a politika, és ez fellelhető ezekben a költségvetési törvényekben. Megjelenik ezzel együtt – a szegénypolitikával együttjár ugyanis az egyéni felelősségnek a kizárólagossá tétele – ennek a vizsgá lata, ez aztán tovább vezet az érdemesség – érdemtelenség kérdéséhez. Nem lehet szegénypolitikát gyakorolni, tisztelt Ház, mert nem alkalmas arra, hogy magát a szegénységet csökkentse. Nem mi találtuk ezt fel; szegénypolitika soha a világon még nem volt sike res; alkalmatlan eszköz arra, hogy a társadalom szociális gondjait – nemhogy megoldja, hanem egyszerűen csak csökkentse. A második téma, tisztelt Ház, az önkormányzati szociálpolitika szerepe. Kétségtelen, hogy nem ezek a törvények, hanem maga az élet érté kelte fel az önkormányzati szociálpolitikát. Kétségtelen, hogy az önkormányzatok a helyi szociálpolitikának a gazdái. Most ebben a költségvetési tervezetben megjelenik egy új normatíva: a szociális normatíva, amely hivatott lenne az önkormányzati szociálpo litika forrását megteremteni, vagy azt legalábbis nagy részben megteremteni. Olvasható ebben a törvénytervezetben, hogy ez a normatíva a korábbi inaktív normát váltja fel, és az is, hogy mintegy 12 milliárd forinttal többet juttat az önkormányzatok számára , mint amit eddig ilyen címen: inaktív normatíva címen kaptak. A kérdés az: vajon a régi feladatok ellátására lesze több lehetőség, vagy ezzel a többlettel, ezzel a 12 milliárd forinttal együtt többletfeladatokat is kaptak az önkormányzatok. Ezek a többle tfeladatok valóban finanszírozhatóke a szociális normatívából? Az eddigi bizottsági érdeklődéseink során az derült ki, úgy néz ki, mintha ez a szociális normatíva gumiból lenne. Hiszen az eddigi ellátásokon túl – amelyek közül néhányat felsorolok: a rends zeres szociális segélyek, az eseti segélyek, a szociális étkeztetés, a házigondozás stb. – ezeken túl ebbe a körbe kerül a munkanélküliek támogatása, a lakásfenntartási támogatás, a temetési segély, a krízissegély, a távhő miatti támogatás és így tovább. A kérdés az, tisztelt Ház, hogy vajon a többletköltségeket tudjáke az önkormányzatok finanszírozni abból, amit többletfinanszírozásként ez a szféra kap a szociális normatívában. Vajon tudjáke akkor finanszírozni, hogyha a másik oldalról növekednek az önko rmányzatoktól az elvonások – lásd a személyi jövedelemadóvisszatérítés kérdését – , de ide kell venni a fogyasztási adó kulcsváltozásából eredő többletterheket. Mindent összevetve: az egészségügyi és szociális szférában az önkormányzatok nem lesznek képese k az általuk nyújtott pénzbeli ellátások reálértékének a megőrzésére, holott itt valóban a
