Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1792 – ideértve a társadalombiztosítás költségvetését is – megfelelneke egy válságköltségvetés kritériumának. Pontosan az a problémánk, hogy úgy érzékeljük, a Kormány az előterjesztéseiben nem tudta a va lóságot tükrözni, tehát a szociális krízis, gazdasági krízis nem jelenik meg, nem felel meg ez a költségvetés ennek a szituációnak. (11.00) Felszólalásomban azzal a területtel szeretnék foglalkozni, amelyet az előterjesztés, a miniszteri expozé is úgy jelz ett, hogy a szociálpolitikai szféra, és hogy ez kiemelt szerepet kap a költségvetésben. Igen nehéz dolog erről beszélni, tisztelt Ház, mert nem tudjuk, hogy mit jelent a "kiemelt szerep". Vajon a kiemelt jelentősége ennek a szférának azt jelentie, hogy a szociális biztonsága a magyar lakosságnak növekszik '93ban – ezt mutatja ez a törvény, vagy mutatják ezek a törvények? Vajon azt jelenti, hogy a szociális intézmények működése biztonságosabb lesz? Vajon azt jelenti, hogy hatékonyabban működik a szociális szféra, benne a társadalombiztosítás? Vagy jelenti a szociális jövedelmek reálértékmegőrzését? Vagy ezeket mindet jelenti az, hogy kiemelt szerepe van a szociálpolitikának? Igen nehéz ezt azért is felmé rni, mert hiszen egy hatalmas törvénycsomagról van itt szó, a két költségvetésről, az adótörvényekről, a szociális ellátásokról szóló törvényről, de még a magzatvédelmi törvény is be kíván vezetni egy új szociális ellátást. Azért is nehéz, mert nem tudjuk, hogy mi a Kormány valódi álláspontja. Hiszen a parlamenti vitával egy időben folynak az egyeztető tárgyalások a szakszervezetekkel, és fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek mi lesz a kimenetele. Nem tudjuk tehát, hogy a Kormány a terveihez, az előterjesztés hez mérten miben fog változtatni, milyen fontos momentumokban, amelyek a szociális szférát, de a költségvetés egészét is érintik. Ennek ellenére fel kell tenni néhány kérdést: vajon hogyan viszonyulnak az elénk terjesztett költségvetés és a hozzá kapcsolód ó törvények ahhoz a szociális krízishez, amelyben élünk. Vajon befolyással bíre, és ha igen: milyen irányban befolyásolja az állampolgárok szociális biztonságát? Vajon bevezete a kormányzat a szociális szférában valamifajta új megoldásokat: technikai jel legű megoldásokat; esetleg alkalmazni kíváne valamilyen új elvet? Természetesen könnyebb lenne a helyzetünk, hogyha lenne egy jól megfogható szociális koncepciója a Kormánynak, esetleg lenne egy már elfogadott szociális törvénye az országnak. Fel kell ten nünk azt a kérdést is: milyen irányú változtatásokat javasol a Kormány, és ezeket hogyan kívánja '93ban elindítani. Ennek megfelelően, tisztelt Ház, négy kérdéscsoporttal kívánok a felszólalásomban foglalkozni. 1. A rászorultság elve és a hozzá kapcsolódó problémák. 2. Az önkormányzati szociálpolitika szerepe. 3. A szociális jövedelmek reálértékének kérdése. 4. A társadalombiztosítás és a költségvetés viszonya. Több helyütt is előjön – kimondva is és elrejtve is – ezekben a törvényekben, hogy a kormányzat szándéka egy rászorultsági elvű szociálpolitika felépítése, pontosabban a rászorultsági elvnek a dominánssá tétele a szociális ellátásban. Számunkra ez a dominancia nem fogadható el, tisztelt Ház, hiszen a rászorultsági elv kipróbált elv, nincs benne semmi újdonság, nem kell semmi újat itt felfedezni, hatásai közismertek. Miért nem tudjuk ezt a dominanciát elfogadni? Hangsúlyozom: a rászorultsági elv dominánssá tételéről van szó, nem arról, hogy bizonyos ellátásokat meg lehet rászorultsági elven oldani.
