Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat és az 1992. évi költségvetés alakulásáról, az államháztartás helyzetéről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának lezárása - A helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1743 alapkonfliktus marad, tehát kevesebb lesz a pénz, mint ami az elismert feladathoz, fejlesztési feladathoz szükséges. A zt is lehetne mondani, hogy az a helyzet alakul ki, hogy itt egy maradékelv érvényesül, tehát ennyi pénz van, ebből megoldódnak a feladatok. De tudjuk azt, a pénzügyminiszter úr a múltkor kiokosított minket, hogy az a maradékelv marhaság, de az a helyzet, hogy sokkal több igény, jogos igény van – és ezt az expozé is elmondta, az Állami Számvevőszék vizsgálata is kimutatta – , sokkal több valós igény van, mint amit a mostani költségvetés is tervez. Fekete Pál kiemelte, hogy plusz 7 milliárddal növekszik ez az összeg. Azért ennél a 7 milliárdnál nem szabadna elfelejteni, hogy ez a 7 milliárd nem más feladatoktól, hanem az önkormányzatoktól kerül átcsoportosításra, az SZJA 30 – 50%os módosításával. És arra is fel kell hívni a figyelmet – ezt majd persze csak a ko nkrét beruházások esetében tudjuk megítélni – , hogy ennek nagy részét, 25%át az ÁFAvisszatérítés miatt a kormányzat vissza is fogja venni. Tehát a jövő évben induló infrastrukturális beruházásoknál az ÁFA már terhelni fogja az önkormányzatokat, tehát ebb ől rögtön 25% vissza fog csorogni az állami költségvetésbe. De látjuk, hogy konfliktus van, hogy nincs összhang; feloldhatóe ez a konfliktus, és hogyan? Feltehető, hogy ha már nem lesz eredendő hátrány, tehát nem lesznek olyan problémák, amelyeket itt a c élok is megfogalmaznak, tehát nem lesz már életveszélyes iskolaépület, vagy mindenhol egészséges ivóvíz lesz, akkor ez a teher a költségvetéssel szemben sokkal kisebb lesz, mint most. Ezért nem hasznos az az összehasonlítás, hogy Európában vane ilyen rend szer, vagy nincs ilyen rendszer. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó, okos döntése volt a magyar Parlamentnek, mikor egy ilyen rendszert kialakított, és nem kell azt mondani, hogy ez más országban nincs, azért ez feltehetően rossz. Ez egy nagyon jó dolog, hogy azokat az eredendő hátrányokat leküzdjék a települések, amelyek az egészséges, normál működésükhöz szükségesek. Van egy másik lehetőség is, hogy az ellentmondást föl lehessen oldani, ha például a költségvetésben a prioritások máshova tevődnek. Tehát ha például a költségvetésben az iskola, az egészséges víz, az egészségügyi szolgáltatás szerepel a prioritások között, akkor feltehető, nagyobb arány jut e fejlesztési feladatok megoldására, mint ma, tehát kisebb lesz a konfliktus, mint amit ma jelez a hel yzet. Én azt hiszem, hogy ha tisztességes mechanizmust akarunk, és itt a cél az, hogy tisztességes mechanizmus legyen, akkor nagyon keményen kell azon küszködni, hogy összhang jöjjön létre, tehát a szükséges feladatokhoz a szükséges pénzeszközök legyenek r endelve. Azt gondolom, hogy ezt a feladatot viszont nekünk kell most itt megoldanunk. Tehát vagy egyik oldalról azt, hogy növelni kell a keretet, nem tudom, vane lehetőség rá, hogy a prioritások közé bevenni az iskolát, az egészségügyet, az egészséges ivó vízellátást, vagy itt meg kell határoznunk és meg kell harcolnunk egymással, hogy azok a célok, amelyek ma szerepelnek, azok a minimális, a legfontosabb célok, vagy ez valami olyan pluszt tartalmaz, ami már csak dísz, ami már luxus, mert ha ilyenek vannak, akkor azokat természetesen le kell csökkenteni, és akkor talán kisebb eltérés lesz az összeg és a feladatok között. De ezt ma itt nekünk kell megoldanunk, és semmiképpen nem lehet azt támogatni, hogy egy későbbi költségvetési megoldásból, szemléletből szű kítsék a célokat, amelyeket itt most mi meghatározunk, nem lehet azt sem felvállalni, hogy egy felhatalmazó paragrafus alapján azt mondjuk, hogy az egész támogatási rendszert felfüggesztjük, vagy hogy az arányokat csökkentsük, tehát az önkormányzatok által prognosztizált támogatási lehetőséget megváltoztassa egy későbbi döntéssel a Parlament. Azt gondolom, hogy itt egy olyan stabil rendszert kell kialakítanunk, amely legalább 1995ig stabil, ami nem egy olyan hosszú tá v, hogyha arra gondolok, hogy itt beruházásokról van szó, a beruházás átfutási ideje nem egykét hónap, hanem hosszú idő. Tehát ezért én a magam részéről, és a frakciónk is tiltakozik a 8. § ilyen széles körű felhatalmazása ellen, hogy ezek a most meghatár ozott célok és a vita alapján kialakult célok később bármikor módosíthatók legyenek.
