Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat és az 1992. évi költségvetés alakulásáról, az államháztartás helyzetéről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának lezárása - A helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1742 azzal, hogy az esetleges további támogatandó célok, alanyi jogosultság révén, csak a fedezetlenséget növelik. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslat elfogadása esetén lezárulhat a címzett és céltámogatások történ etében az eddig évente ismétlődő procedúra, az önkormányzatok biztonsággal készíthetik elő fejlesztéseiket, hiszen a célokat három évre határozzuk meg. (17.20) A törvény révén szabályozottá válik a döntés, a finanszírozás és az elszámolás rendje is. Ez teh ermentesíti az Országgyűlést, a Kormányt és az önkormányzatokat, javítja az önkormányzatok közérzetét, fokozza a bizalmát a Kormány és az Országgyűlés iránt. És lehete e törvénytől többet kívánni? A törvényjavaslatot ezért frakcióm nevében az általános vi tára alkalmasnak ítélem meg és javasolom elfogadását. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Schiffer János, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Schiffer János, az MSZP képvis előcsoport nevében SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az önkormányzati törvény a címzett és céltámogatás rendszerét azért hozta létre, hogy a társadalmilag kiemelt fejlesztési cé lok megvalósítását elősegítse, segítsen a településeken olyan módon is, hogy a kialakult egyenlőtlenségek leküzdhetők legyenek. Az önkormányzati törvényben megfogalmazott feladatok óta, amióta ez a Parlament ezzel a rendszerrel foglalkozik, ahogy az expozé ban is elhangzott, állandó zavarral kellett megküzdenie. Zavar volt az időben, zavar volt a pénzben. Zavar volt az időben, mert mindig utána kellett futnia a Parlamentnek a határidőknek, zavar volt a pénzben, mert mindig kevesebb volt, mint a benyújtott ig ény. Formális szerepre kárhoztatta a Parlamentet ez a rendszer az elmúlt két évben, azért, mert konkrét döntéseket kellett hozni, konkrét településekre lebontott döntést kellett hozni. Ugyanakkor az egész feltételrendszer nem ebben a törvényben, nem evvel a döntésével fogalmazódott meg, hanem más és más törvények fogalmazták meg, az önkormányzati törvény, vagy pedig a mindig adott költségvetés törvénye. Nehezítette a helyzetet az, hogy konkrét települések címmel jelentek meg itt a Parlament előtt, és a hely i érdekek markáns képviselete arra buzdította a képviselőket, hogy módosító javaslatokat tegyenek be, függetlenül attól, hogy az elutasításra szánt, vagy meg sem pályázott település megfelel a feltételeknek, vagy nem felel meg a feltételeknek. Jobbik esetb en a képviselőtársaim olyan módosító javaslatokat tettek be, ahol valaminek a terhére próbáltak átcsoportosítani, a rosszabbik esetben pedig egyszerűen csak beadták a támogatandó célt, anélkül, hogy foglalkoztak volna azzal, hogy az egyensúly létrejön vagy nem jön létre. Ez a helyzet, ami az elmúlt két évben volt, nem szolgálta azt az alapcélt, amit az önkormányzati törvény megfogalmazott, hogy eme kötelező feladatok ellátásához szükséges fejlesztési célok kapcsán az önkormányzatok időben, megfelelő módon, előre kiszámítható és hosszú távra kiszámítható módon juthassanak hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel fejlesztési céljaikat meg tudják valósítani, azokat a fejlesztési feladataikat, amelyek a kötelező állami feladatok ellátáshoz szükségesek. Nem alaku lt ki az elmúlt két évben az a mechanizmus sem, amely valami összhangot próbált volna teremteni a célok és a pénzeszközök között, tehát a célokhoz rendelte volna a megvalósításhoz szükséges pénzeszközöket. E törvényjavaslat úgy tűnik, hogy ezekre a feladat okra is próbál választ keresni. Nézzük meg talán a legfontosabbat, a pénzügy és a feladatok közötti összhang kérdését. Úgy tűnik, hogy az
