Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
1684 része nem csökken, m ásik része – mint például a szociális kiadások – pedig nő, ezért a deficit abszolút és relatív értelemben is növekszik. A növekvő deficit viszont tovább csökkenti a jövedelmet. Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kilépni, ha a nemzeti termelés csökkenése megáll és a növekedés beindul. Az adott helyzetben azonban a piaci erőktől, a magánszférától ez a fordulat nem remélhető. Az államnak kell ezt a szerepet – ha ideiglenesen is – magára vállalnia. Az élénkítés beindulásához költségvetési kiadásokra van szük ség. A nagy deficit miatt azonban csak igen csekély kiadásnöveléssel lehet számolni, mindenképpen szükséges tehát a költségvetési kiadások átcsoportosítása. Elsősorban olyan típusú kiadások jöhetnek szóba, amelyek elősegítik a gazdasági szerkezet átépítésé t, a strukturális válság oldását, jelentősen hozzájárulnak a vállalkozások megerősítéséhez, az infrastruktúra fejlesztéséhez. Az ilyen típusú kiadásoktól joggal várható el, hogy multiplikatív módon növelik a nemzeti jövedelmet és ez a jövedelemnövekedés na gyobb lesz, mint a deficit növekedéséből következő GDPcsökkenés. Tetszőleges összetételű költségvetési kiadásnövekedés nyilvánvalóan nem indít be multiplikatív folyamatokat. Csak azok a kiadási elemek jöhetnek tehát szóba, amelyek szabad munkaerőt és fölö s termelőkapacitásokat mozgatnak meg és ezáltal pótlólagos jövedelmet hoznak létre. Figyelembe véve a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, mozgósítható termelési tényezők minden bizonnyal találhatók, különösen az infrastrukturális ágazatok területén, tehát a multiplikátor hatás érvényesülésével reálisan számolhatunk. A multiplikátor nagysága és végső hatása természetesen függ a deficitfinanszírozás módjától is. A plusz pénzfinanszírozás nagyobb multiplikációt eredményez, mint az adósságfinanszírozás, de cse rébe ennek nagyobb az inflációt gerjesztő hatása is. Elengedhetetlenül fontos a költségvetési kiadásokon belül azoknak az elemeknek a növelése, melyek a gazdasági struktúra megváltozásához, az infrastruktúra javulásához és a vállalkozások élénküléséhez jel entősen hozzájárulnak. (10.50) Természetesen nem a deficit növelése árán. S természetesen növelésük mellett gondoskodni kell arról is, hogy hatékonyan a kitűzött célok megvalósulása érdekében működjenek, elsősorban a foglalkoztatási alap, a befektetési ösz tönzési alap, a műszaki fejlesztési alap és a kisvállalkozói garanciaalap nagyobb költségvetési támogatására lenne szükség. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azt kell világosan látni, hogy az ország jelenlegi teljesítőképességéhez mérten – hangsúlyozni szeretném , hogy nem a jogos és az elvárt igényekhez képest – túl nagy a költségvetés szociális elkötelezettsége. Kézenfekvő lenne tehát a szociális ellátás területét korlátozni. Ez azonban reálisan nem járható út. A már egyszer elfogadott és megszokott állami gondo skodást nem lehet súlyos társadalmi és politikai feszültségek nélkül egykettőre csökkenteni. Marad tehát a lassú és a megfontolt visszavonulás, amely azonban rövid távon nemigen érezteti hatását, s nem enyhíti számottevően a költségvetés gondjait. A másik, ezzel összefüggő probléma az, hogy az államilag szervezett és finanszírozott szociális ellátás igen alacsony hatásfokú. A nem kielégítő működés tettenérhető mind az oktatás, mind az egészségügy, mind a kultúra területén, egymás mellett létezik az égető hi ány és a nagymértékű pazarlás. Ezen az áldatlan helyzeten csak a költségvetés nagy elosztó rendszereinek átalakítása, gyökeres formája tud segíteni. Vitán felül áll, hogy ez az átalakítás igen nagy előkészítéseket, sok időt, és különösen nagy erőfeszítések et igényel, de azért azt is be kell látni, hogy itt a Kormánynak van pótolnivalója. Egy decentralizáltan működő rendszer sokkal jobban ki tudná használni a lehetőségeket és a vele szemben támasztott igényeknek is jobban megfelelne. A mai nehéz helyzetben k éptelenség azt a feladatot felvállalni, hogy a társadalom egészének állampolgári jogon juttassanak alapvető szociális ellátást, és hogy a társadalom nagy részét megvédjék a gazdasági válság következményeitől. Ebben a helyzetben csak a rászorultsági elv leh et az irányadó, s csak a társadalom legalsó jövedelmi sávjaiba
