Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
1683 csökken az adóbefizetésük is. Másfelől viszont a privatizáció, a társasággá alak ulás csökkenti a hagyományos adóbefizetői bázist és az új vállalkozási formákban működő vállalatok befizetései lényegesen alacsonyabbak. Harmadrészt rossz az adómorál és az illegális tevékenységek kiterjedtsége lehetetlenné teszi az adók kivetését és besze dését is. Sokszor felmerül az ellenőrzés hiánya, s itt szeretnék Király Zoltán képviselőtársam felszólalására reagálni, aki kifogásolta pont az ÁSZnál a béralap növekedését, pedig az ÁSZ tevékenysége igen hasznos, ez minden vizsgálatnál már bebizonyosodot t. Tehát ez egy kicsit demagógia volt. A bevételek közül a fogyasztói és a lakossági adók jelentősen növekedtek, a terhelés így a vállalkozási szférából áttevődött a lakosság körébe. Az ÁFA és a fogyasztási adó '91ben 286 milliárd, '93ban 458 milliárdra nő, mely a bevételeken belül 58ról 68%ra növeli az arányt. Hangsúlyozni kell, hogy ennek az elvnek az alkalmazása csak rövid távon eredményes és csak akkor nem, ha nem csökken közben jelentősen a fogyasztás. Ugyanis az adózás mértékének megnövekedése 286 milliárdról 458 milliárdra azért következett be, mert ha nem tudjuk a fogyasztást adóztatni, akkor a jövedelmeket adóztatjuk és ennek viszont egy olyan hátránya is felmerülhet, hogy ha csökken a fogyasztás, akkor természetesen a bevétel is csökkenni fog. Nézzük meg a kiadásokat! A kiadások között legnagyobb tételek a következők. A költségvetési szervek támogatása 23,6%, az önkormányzatok támogatása 23% és az adósságszolgáltatás kamatterhe 17,9%, ezen kívül még hozzájön a társadalombiztosítás közreműködésév el folyósított ellátások egy nagy tétele, mely 10,4%. A fenti tételek közül az első kettő gyakorlatilag fix, rögzített nagyságú, független a GDP alakulásától. A másik két tétel pedig a GDP csökkenésével növekszik. A szociális jellegű kiadásoknál ez nyilván való. Az adósságszolgálatnál pedig közvetett a hatás, mert kisebb GDPhez nagyobb deficit és ezért nagyobb államadósság tartozik és a nagyobb államadósság nyilván nagyobb adósságszolgáltatási terheket is jelent. Gond, hogy a felhalmozási kiadások aránya ig en alacsony, ez 2,1%. S ez az alacsony arány azért is problematikus, mert csak ezektől a kiadásoktól várható a gazdaság élénkülése, a kínálati oldal átalakulásának felgyorsítása. A költségvetési bevételek és kiadások sajátos formája szintén szinte kényszer pályára helyezi az egész költségvetést. A költségvetési determináció lényege tehát az, hogy az egyik oldalon az alacsony bevételek, a másik oldalon az eleve nagy elkötelezettség, a mozgástér teljes szűküléséhez vezet. Éppen a mozgástér beszűküléséből, a tá vlati költségvetési gondolkodás ellehetetlenüléséből következik, hogy a kialakult költségvetési ördögi kör képe alakul ki. Csökken a GDP, egyre erősebb mértékben csökkennek a bevételek, miközben a kiadások nagy része fix, a másik része pedig nő a nemzeti j övedelem csökkenésével. Ezért aztán mind a két oldal a deficitnövekedés irányába hat. A GDP csökkenésével tehát egyre inkább nő a deficit. Az ebből való kilépés csak akkor lehetséges, ha nő a nemzeti jövedelem és nő a foglalkoztatási arány is. Másfelől vis zont látni kell, hogy a deficit önmagában is csak a GDP csökkenése irányában hat, a deficit finanszírozása külső vagy belső forrásokat igényel és ezáltal csökkenti a produktívan felhasználható termelési tényezők mennyiségét. A körkörös leépülés mechanizmus a a következő. A csökkenő nemzeti jövedelem növeli a deficitet, a növekvő deficit pedig tovább csökkenti a nemzeti jövedelmet. Tehát egy induló GDPcsökkenés önmagában is egy jelentős leépülési folyamatot indít be, ha nincs ellenirányú gazdaságpolitikai be avatkozás. A deficit ezen negatív visszahatása komoly akadályokat gördít mindenfajta aktív költségvetési politika elé, mert az ilyen politika önmagában is növeli a deficitet, amely viszont negatívan hat vissza. Tisztelt Ház! Az immáron óriásira duzzadt köl tségvetési deficit és az államadósság önmagában is gond. De a fő baj nem a hiány nagysága, hanem annak növekvő tendenciája. Mivel a nemzeti jövedelem csökkenése miatt a bevételek rendre elmaradnak a tervezettől, miközben a kiadások egy
