Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR, a függetlenek képviselőcsoportjának vezérszónoka:
166 Példaként említem meg, hogy a táppénzes esetek száma 1988ban 5 millió 1 százezer fölött volt, '89ben 5 millió 115 ezer, '90ben 4 millió 561 ezer, 1991ben 3 millió 796 ezer, tehát több mint 1 millió 400 ezerrel kev esebb táppénzeset történt 1991ben, mint 1988ban, holott nagyon jól tudjuk, hogy a nomináljövedelmek '89 – '90ben jobban emelkedtek, tehát a táppénzalap is egész másként alakult. Természetesen más okai is vannak, többek között az árviszonyoknak a változásá ban keresendők, de a társadalombiztosítás ezen a téren nem tette meg a szükséges intézkedéseket, illetve a Parlament sem tette meg, amint a későbbiek folyamán majd utalok rá. Az eltérés tehát alig valamivel kevesebb mint 1%, mégis ha a bevételt és a kiadás t összehasonlítom, akkor a társadalombiztosítás 21 milliárd 995 millió forint hiánnyal zárt. Ha csak ilyen szempontból nézem a társadalombiztosítás tényleges helyzetét, akkor nem kapok reális képet, mert miként az elmúlt évek során, az előterjesztő most is ódzkodik a realitásnak az Országgyűlés elé tárásától. Talán arra hivatkozással, hogy erre nincs törvényi kötelezettsége. Mire gondolok? Elsősorban a társadalombiztosítás háztartására, vagyonmérlegére, a vagyonmérleg egyes kiemelkedő tételeire. Bár a végre hajtási törvényhez csatolt indokolás fellebbenti a fátylat az egyes homályos pontokról, például a kintlevőségekről, de ez kevés a valós társadalombiztosítási helyzet feltárásához. A kintlevőséggel kapcsolatban szintén elhangzottak adatok. Csak példaként em lítem meg, a Német Szövetségi Köztársaságban 1990ben 33 millió biztosított volt, egy évnél nagyobb tartozása 8 millió főnek volt. Tehát a tendencia azonos Magyarországon is, mint az NSZKban, illetve Németországban. És ezt mindenképpen meg kell gátolni, h ogy legalább az egyharmad arányt elérje, mert ez nagyon komoly problémákat fog okozni. A kintlevőségekről tehát fellebbenti ugyan a fátylat, de ez kevés a tb. valós helyzetének feltárásához. Hogyan lehet reális képet alkotni a társadalombiztosítás valós he lyzetéről, ha nem ismerjük az "államháztartását" sem? Csak példaként említem meg az állami költségvetés és az államháztartás kapcsolatát, s mindenki előtt világos, mire szeretnék utalni. Miközben a költségvetés hiánya még kezelhető, addig az államháztartás ban regisztrált hiány – tartozás, adósságállomány, kétes követelések stb. – eléri, sőt talán már meg is haladja az államvagyon egyötödét. Sajnos, ugyanez történhet a társadalombiztosítással is. A társadalombiztosítási költségvetés hiánya alig 5%, ugyanakko r a társadalombiztosítás háztartásának a hiánya már meghaladja a 76 milliárd forintot. Talán nem kell hozzá rosszmájúság sem, hogy valósággá váljon: mire a társadalombiztosítás vagyonhoz jut, sikerül a társadalombiztosítás háztartásának hiányát és a juttat andó vagyon értékét egálba hozni. A rossz gazdasági helyzetértékelés további oka, hogy a társadalombiztosítás 1991. évi költségvetésének készítése előtt nem végeztek megfelelő mélységű vizsgálatokat, elemzéseket és modellezést, és nem hangolták össze a mak rogazdasági folyamatokat. Ez egyértelműen a rendszerszemlélet hiányára utal. Nem mérték föl részletesen a gazdasági hatásokat, hiszen nem feledhetjük, hogy a társadalombiztosítás függőségben van, elmozdulás nem történt, s a hivatalos irányvonal továbbra is passzív gazdasági funkciókra kárhoztatja mind az egészségbiztosítást, mind pedig a nyugdíjbiztosítást. Sőt még a karcsúsítását is úgy határozták el, hogy az a lehető legrosszabb hatást fejti ki a társadalombiztosítás szociálisbiztonsággarantáló képességé t illetően. De ebben nem kívánok elmélyedni, bár ez is 1991ben történt országgyűlési határozat formájában. (12.50) Tehát visszatérve: nem mérték fel kellően a gazdasági hatásokat, a vállalatok, vállalkozások fizetőképtelenségének, megszűnésének s következ ésképpen a munkanélküliségnek, valamint a társadalombiztosítás bankrészvényesi tulajdonosi és a jövedelemkiáramlás irányvonalának a következményeit, hatását a társadalombiztosítás helyzetére. A munkaképtelenség és a fizetőképtelen cégek száma meghaladta a tervezettet. A jövedelemkiáramlás irányvonala pedig alkalmazkodott a társadalombiztosítás járulékfizetési rendszeréhez, mégpedig a társadalombiztosításra hátrányosan,
