Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat és az 1992. évi költségvetés alakulásáról, az államháztartás helyzetéről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1570 A mostani vitában az általános észrevételeket Varga képviselőtársam mondta el frakciónk nevében, így én elsősorban a szolidaritási alapbeli problé mákra, az akörüli visszásságokra és az ebből levonható következtetésekre koncentrálnék. A Kormány, mint szinte minden inflációs, fizetési mérlegen kívüli lényeges kérdésben, a munkanélküliség prognózisában is jelentőset, sőt meg merem kockáztatni a jelzőt, kirívóan nagyot tévedett. Három alapvető hibát követett el. Az elsőt, amikor a 700 ezer körüli várható év végi munkanélküliség helyett mintegy félmilliót, azaz 500 ezret prognosztizált. A másodikat, amikor irreálisan magas szolidaritási járulékbeli behajt ási aránnyal számolt, a harmadikat pedig a költségvetési törvény megalkotásánál, ahol olyan törvényt nyújtott be és fogadtatott el az engedelmes kormánytöbbséggel, amelyet év közben legalább két alkalommal sért meg. No de kezdjük az elején, a prognózisokná l! Az orvos képviselőtársaim bizonyára igencsak jól tudják, hogy jó diagnózis nélkül nem lehet megfelelő terápiát folytatni. Márpedig a Kormány az immár jó kétéves ténykedése alatt jószerivel még nagyságrendben sem tudta eltalálni a munkanélküliek várható számát. Ennek – s ezt már az 1990. évi IV. törvény, azaz a foglalkoztatási törvény megalkotásánál jeleztük – az a hatása van, hogy léptennyomon hozzá kell nyúlni a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerhez, s az azt szabályozó törvényhez. Idén novemberben és decemberben, sajnos, immár másodszor kell generális, átfogó módosítását megtárgyalni, az apró módosításokról nem is beszélve. A mérték kapcsán pedig elég legyen csak annyira utaljak, hogy jómagam közel 700 ezerre becsültem tavaly ősszel a foglalkoztatá si törvény módosítási vitájánál a munkanélküliek várható számát, tehát nem igaz az az állítás, hogy az egy év alatt lezajló változásokra, azaz a munkanélküliek számának majdnem megduplázódására nem lehetett számítani. Ugyanígy ért hetetlen volt, s ezt ugyancsak elmondtam már, a 90%os behajtási aránnyal számolni akkor, amikor a munkavállalói járulékot 0,5%ról 1%ra, a munkáltatói járulékot pedig 1,5%ról 5%ra emeltük. (12.50) Hiszen lehetett látni, hogy a körbetartozá sokkal és a kintlevőségekkel olyannyira terhelt világunkban – nézzünk csak rá a társadalombiztosítás immár 80 milliárdos kintlévőségi állományára – a 90%os behajtási aránnyal nem lehet számolni. A tervezeten túlmutató hiány másik oka itt keresendő, hiszen 10%kal alacsonyabb behajtási aránynál a Munkaügyi Minisztérium adatai alapján mintegy 4,7 milliárd, 20% esetén pedig 9,4 milliárd elmaradással kell számolni. Legjobb tudomásom szerint az ez évi behajtási arány – a legfrissebb adatok szerint – 74,3%. Ez l egalább 67 milliárdos elmaradást jelent, kiesést jelent a költségvetésnél. Én, tisztelt képviselőtársaim, a múlt évi költségvetéshez két módosító indítványt nyújtottam be, legalábbis a szolidaritási alapra vonatkozó részhez. Az egyikben a benyújtott 10,2 milliárd helyett, amely akkor, a régi fajta számolással 11%os munkanélküliségi rátának felelt meg, 11 milliárdot javasoltam, mert óvatos becslésem alapján is a munkanélküliek száma elérte volna a – régi módon számolt – 12%ot. Itt jegyzem meg, hogy már ak kor teljesen helytelenül és megmagyarázhatatlanul a 10,2 milliárdot – amely a költségvetési és önkormányzati szervek 5%os munkáltatói járulékát jelentette – költségvetési támogatásként tüntette fel a költségvetési törvényjavaslat. Ráadásul ezt a hibát a j övő évi költségvetésben újra elkövették, itt utalni tudnék az Állami Számvevőszék illetékes jelentésére. Uraim, legalább a saját hibájukból tanulnának! A másik módosításom 10,8 milliárd forinttal növelte volna a szolidaritási alap támogatását, és ez azt je lentette volna, hogy a 800 milliós járuléknövekedésen túl 10 milliárdot szántam volna a szolidaritási alap költségvetési támogatására. Mert tavaly ilyenkor az alap önfinanszírozóvá tételének meghirdetése bizony rendkívüli nagyságú szakmai baki volt, és ez csúfos véget is ért az év folyamán.
