Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÜKY DOROTTYA (SZDSZ)
1558 Első gondolatom igazolásához elég néhány idézet a miniszteri expozéból: "A Büntető Törvénykönyv a magzatelhajtás büntetéséről rendelkezik. A tervezet nem helyezi hatályon kívül ezt a rendelkezést. Az ellentmondásnak, amely a büntetendő magzatelhajt ás és az azt olykor mégis lehetővé tevő jelen tervezet között található, az a feloldása, hogy a törvénytervezet megengedő részeit olyan esetek felsorolásának tekintjük, amely esetekben a Btk. alapján járó büntetést nem hajtják végre. Ebben az értelemben te rvezetünk nem engedélyezi, hanem tűri bizonyos meghatározott esetekben az abortusz végrehajtását." És egy másik helyről: "Már volt szó arról, hogy a fenti felfogás él társadalmunkban, de nem általá nos. Ahhoz, hogy ennek a felfogásnak törvényhozási úton valóban érvényt lehessen szerezni, sok ember gondolkodásának kell átalakulnia. Nem elsősorban itt a Parlamentben, hanem az egész országban." Mindezek az idézetek – tisztelt Ház! – azt bizonyítják, hog y nem mi értettük félre, amikor miniszter úr kemény szívű nemzetről beszélt a sajtóban, amikor államtitkár asszony a nőket az abortusz előtt kívánja tanítani, amikor a koalíciós partner képviselője egy felszólalásban – igaz, más témában – az agymosás szüks égességét emlegette. A kormánykoalíció a sokat emlegetett nép gondolkodását helytelennek tartja, s olyan megoldást keres, amely megnyitja a lehetőségét annak, hogy hosszú és nehéz munkával ez a gondolkodás megváltozhassék – ismét miniszter úr beszédéből id éztem. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony és Kormánypárti Képviselők! Ennél azért kicsit több tiszteletet érdemel a sokat emlegetett nép. S több tiszteletet érdemelnek a nők, akik sokszor mostoha körülmények ellenére is vállalják a gyermekszülést. Mert – tisztelt kormánypárti képviselők! – a magyar nők szeretnek szülni. Szeretik gyerekeiket, boldogan szülnek, boldogan szoptatnak és babáznak. És kétségbe vannak esve, ha mindezt nem tehetik. Tudják önök, hogy mi mindenre képes egy nő azért, hogy gyere ke legyen? (Rajkai Zsolt: És hogy ne legyen?) Tudják egyáltalán, hogy mennyi szeretet van a nőkben? (Hodosán Róza: Hányszor szültél?) Komolyan azt akarják mondani, hogy kemény szívűek, amikor az abortusz végső, kétségbeesett eszközét választják? Amikor tör vényt alkotunk a terhességmegszakításról, illendő lenne, ha lelki szemeink előtt ezek a nők lennének, s nem rosszindulatú képzelgésekből előlépő ádáz perszónákról fogalmaznánk paragrafusokat. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány tervezetének Aváltozata gyakor latilag betiltja az abortuszt. A Bváltozat is büszkén hirdeti, hogy a nő védelme nem szorul jogi szabályozásra. Ezt a szemléletet sem mint szabaddemokrata politikus, sem mint nő nem tudom és nem is fogom soha elfogadni. Nézzük most a Kormány tervezetét a gyakorlatban! A nő, miután rászánta magát az abortuszra, elmegy a területileg illetékes családsegítő szolgálathoz, hogy alávesse magát a kötelező felvilágosításnak, hiszen ez a feltétele a Kormány tervezetében a terhességmegszakításnak. Ha ez a nő eddig úg y gondolta, hogy döntése magánügy, most kénytelenkelletlen leszámol ezzel, hiszen aligha fog tudni álruhát ölteni, enélkül pedig országvilág számára nyilvánvaló lesz, ez az asszony azért jött ide, mert nem kívánt terhességét meg akarja szakíttatni. Ha ni ncs szerencséje, órákat, napokat ül vagy áll sorára várva. Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet nem teszi lehetővé, hogy egy nő eltitkolja a terhességét és terhességmegszakítási szándékát. Jártak önök már Budapesten kívül kisvárosban, falvakban, ahol mindenk i mindenkit ismer? (Közbeszólások: Ááá! Ne hülyéskedj! Onnan jöttünk!) Fatális figyelmetlenség vagy a megalázás szándéka vezeti azt, aki a kötelező tanácsadás eme formáját kieszelte. Hogy mi történik bent az ajtó mögött, számomra nem világos. Az indoklás é s az államtitkárnő szavai arról győznek meg, hogy a bent ülő hivatalnoknak nincs döntési joga. Úgy legyen. Éppen elég, hogy itt, ebben, a nő számára oly tragikus pillanatban kívánják a fogamzásgátlás módjairól felvilágosítani, s az államtitkárnő a nyitott agyat is elvárja tőlük. Nem cinizmus ez? (12.00)
