Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1541 mesterséges megszakítása brutális, durva és embertelen dolog: elpusztítanak egy minden mástól különböző emberi életet, mielőtt ez a bármelyikünkkel é s mindannyiunkkal azonos filozófiai értéket jelentő lény saját, önmagára vonatkozó akaratát ki tudná nyilvánítani. Tragédia, hogy ennek a lénynek az elpusztítását nem gonosz és idegen erő kezdeményezi, hanem az az emberi személy, akihez a legközelebb áll, akihez a legjobban hasonlít, akinek a teljes biológiai, lelki és érzelmi felépítése éppen az ő védelmére van kitalálva, akinek minden sejtje és biológiai folyamata az ő fogadására van beprogramozva; az a személy akarja elpusztítani, aki a legjobban tudná s zeretni, akinek csakis szeretnie volna szabad. Iszonyatos meghasonlás ez, olyan trauma, amely primer módon az ismeretlen, de velünk egyenrangú homunculust, szekunder módon egy szerencsétlen nőt – a potenciális anyát – , az apát, de végső soron valamennyiünk et érint. Halálos ítéletek százezrei születnek – bíróságok és méltányos eljárás nélkül, az emberi élet értékéhez képest nevetséges, csekély, primitív, önző indokokkal. Ki védi meg ezt a lényt a saját anyjával szemben? Apja, akitől tulajdonságainak és életé nek a felét kapja? Közelébe sem kerülhet a döntésnek, meg sem hallgatják, nincs joga megvédeni magzatát. Csak kötelességei vannak, ha úgy döntenek – rajta kívül – , hogy a kicsi életben maradhat, akkor tartsa el, de különben semmi beleszólása sincs a legala pvetőbb döntésbe. Azt hiszem, a nemek egyenjogúságának alkotmányos alapelveivel összeférhetetlen, hogy az apákat teljesen kiszorítják a magzat megvédésének jogából. A férfiak és nők természetes egyesülésének eredendő természeti célja az utódok nemzése. Egy ilyen kapcsolatból természetes, hogy gyermek keletkezhetik. Ha a férfi vagy a nő, avagy együtt nem akarnak gyermeket, ehhez joguk van, de akkor védekezniük kell, meg kell akadályozniuk az új élet keletkezését. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az örömök ről is le kellene mondani. Emberhez méltatlan magatartás, hogy ezzel nem törődve vagy később brutális módon elpusztítják az új életet. Felelősséggel tartozunk egymásért: a társadalmi együttélés korlátozza a szabadságot. A szabadság nem más Hegel szerint, mint a szükségszerűség belátása. Nem lehet korlátlan rendelkezési jogunk mások élete felett. Éppen eléggé csodálatos és kellően fel nem fogható, hogy új életeket tudunk kezdeményezni: ez isteni tulajdonság, az alkotás társaivá válunk – de a puszt ítás ördögi dolog. Egy autóstopposért, akit könyörületből felveszünk az autónkba, a jog szerint teljes felelősséggel tartozunk: ha bajt okozunk neki, élete végéig fizethetjük a kártérítést. Útközben, ha meguntuk, nem dobhatjuk ki a robogó autóból. Miért ne m magától értetődő, hogy a megfogant magzatért azok, akik létrejöttét elősegítették, felelősséggel tartoznak? A társadalmi együttélés kompromisszumokkal és felelősségvállalásokkal jár. Nem kockáztathatjuk mások életét. Miért a magzati élet lenne ezen által ános szabály alól a kivétel? Meg vagyunk győződve, hogy 50 vagy 100 esztendő múlva az emberiség ugyanúgy el fogja ítélni a magzatelhajtást, az abortuszt, mint ahogy ma elítéljük az emberevést, a kínvallatást, a rabszolgaságot, a kivégzést: "brutális", "emb ertelen", és "megengedhetetlen" minősítést fog kapni. És akik ma az abortusz mellett érvelnek, azoknak az érvein el fognak szörnyülködni. Ne feledjük: a múlt században az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban rabszolgaság volt, a rabszolgák életének cs ak pénzbeli értéket tulajdonítottak; a század elején még élt a kannibalizmus a földön, és a misszionáriusok csak fokozatosan tudták a bennszülötteket leszoktatni az emberevésről. Ma elborzadunk ezen, de a múlt század végén egy rabszolgafelszabadítónak vag y az emberevés ellen küzdő purifikátornak szembe kellett ezekkel néznie, ahogy nekünk most szembe kell néznünk a magzatelhajtás, az abortusz problémakörével. (10.30) A halálbüntetést a magyar társadalom nagyobbik fele a közvéleménykutatások szerint vissza állítaná. Körülbelül olyan arányban, ahogy megengedné az abortuszokat. Október 27én reggel a kisfiam kapcsolgatta a tvt, s a Reggel adásában éppen a filozófus azt bizonygatta, hogy legalább a magzat l2. élethetéig ki kell tolni az anya döntési jogát. S á tkapcsolt a
