Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC, a független kisgazdapárti képviselők vezérszónoka:
155 Sajnos a kormányzat nem keresi ezt az utat, megelégszik azzal a 300 milliárdos alapképzéssel, amit 1994ig az állami költségvetésből, illetve állami tulajdonok privatizálásából fedez. Nem időszerű most ennek boncolgatása, ezért inkább a tényszámok birodalmában maradok, azokat elemzem. Elsősorban hívom fel a fi gyelmet a járuléktartozás alakulására, amely 1990. decembertől 1991 decemberéig duplájára nőtt, és – mint mondottam – meghaladta az 54 milliárdot. Megoszlása is igen figyelemreméltó: költségvetési szervek 1,1 milliárd, vállalati, szövetkezeti rész 42 milli árd, egyéni vállalkozók 6,3 milliárd, társas vállalkozók 3,4 milliárd, egyéb 1,5 milliárd. Érdekes egybevetni, hogy a vállalati, szövetkezeti szektor ugrott 1991ben a legnagyobbat, legalábbis, ami az összegszerűséget illeti, mert 17 milliárdról 42 milliár dra emelkedett, ami 148%os növekedést jelent. A költségvetési szervek tartozása összeg szerint alacsony, a többiekéhez viszonyítva mindössze 1,1 milliárd forint, de arányát tekintve mégis ez az előző évhez viszonyítva több mint 300%os növekedést mutat. S zembetűnő, hogy az 54,4 milliárd kintlévőségből 7,2 milliárdot a késedelmi pótlék tett ki. (11.50) A kiadási oldalt tekintve a legnagyobb részarány – 57,3%kal – a nyugdíjfizetés. Itt eredményként említem meg, hogy az átlagnyugdíj az előző évhez viszonyítv a 27%kal magasabb, és már követi a munkabér emelkedésének nettó arányát. Még nem ismerjük a hatását annak a törvényszakasznak, amely éppen pártom kezdeményezésére született, és az én törvényjavaslatom alapján lehetővé teszi azt, hogy ingatlannal is fizeth essen az az intézmény és vállalkozás, amely forinttal vagy értékpapírral fizetni nem képes, ugyanis szanálás során kevés remény van a társadalombiztosítás követelésének behajtására. Ez csak akkor volna reménykeltőbb, ha a szanálás során a társadalombiztosí tás követelése azonos megítélést kapna legalább a munkabérekkel. Itt jegyzem meg azt a furcsaságot, hogy a járulékok befizetésének elmaradásában benne van az a 10% is, amit a munkavállalóktól, azok fizetésébő l ugyan levontak, de a munkaadói hányaddal együtt az adósok büntetlenül, saját céljaikra felhasználják a visszatartás kapcsán. Elengedhetetlenül szükségét látjuk annak, hogy a társadalombiztosítás végrehajtási jogot kaphasson kintlevőségeinek behajtására. A járulékbefizetés elmaradásának a csökkentésére rendszeresített késedelmi pótlék fizetésének intézménye nem eredményes, mert tulajdonképpen ez sem folyik be. A társadalombiztosítási reform koncepciójáról tavaly elfogadott országgyűlési határozat kijelölte a feladatokat, a Kormány kötelessége, hogy ne halasztódjon el az ott megjelölt feladatok végrehajtása. Ezekről a részletes vitában, úgy vélem, mód lesz szólni. Az 1991. évi költségvetés kiadási oldalán kiemelkedő méretű növekedés történt a gyógyszertámoga tás költségeiben is. Sürgősen fel kell tárni ennek valóságos okait, a gyártók, a forgalmazók, az import és hazai gyártók valóságos érdekeltségi és jövedelmezőségi viszonyait, a helyenként fellelhető szemléletbeli okokat, amelyek a pazarláshoz vezetnek. Ugy anakkor az ellenőrzés fokozására is intézkedni kell a felhasználás ésszerűsége érdekében. Érthetetlen, hogy a társadalombiztosítás, amely tulajdonképpen monopolhelyzetben van, miért nem tudja az érdekeit hatékonyabban érvényesíteni az árak emelése, az árré sek csökkentése, drága importból származó gyógyszerek forgalomnövekedése ellen, amikor azok hazai, azonos hatásfokú gyógyszerekkel helyettesíthetők. Mindez – különösen az árat figyelembe véve – a rászorult betegek érdeke is. Hasonló aggodalommal látjuk a k öltségeknek a bevételtől eltérő összefüggéseit. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy pénzügyi egyensúly alakulhasson ki – ezért beszéltem az imént egy racionális gazdálkodás szükségességéről. Nem várható meg, hogy a feladatok növekedésével együtt
